CSOKONAI VITÉZ Mihály (Debrecen, 1773. november 17. - Debrecen, 1805. január 28.): költő, író, műfordító. A felvilágosodás korának legnagyobb magyar költője. Debrecenben született 1773. nov. 17-én. Apja Csokonai József borbély és seborvos volt, korán meghalt, így az özvegynek két fiával együtt el kellett hagyni addigi otthonukat. Anyja csak kosztos diákok tartásával tudta megélhetésüket biztosítani. Tanulmányait a debreceni kollégiumban kezdte, ő alakította az első önképzőkört. Már diákkorában megismerkedett a felvilágosodás néhány nagy alkotásával. Rendkívüli tudása felkeltette tanárai figyelmét és 1794-ben rábízták egy alsóbb osztály tanítását. Csapongó, szabad szelleme azonban nem fért össze az iskola katonás fegyelmével. Fegyelmezetlensége és haladó nézetei miatt egy évvel később kizárták a kollégiumból 1788-ban a főiskolai tanfolyamra iratkozott be. 1790 körül diáktársaival olvasótársaságot, “önképzőkört” szervezett. Ő az olasz nyelvet választotta, de tudott latinul, franciául, németül, görögül, ismerkedett az angollal, a héberrel, és a perzsával. 1794-ben a gimnáziumi poéta osztály vezetésével bízzák meg. 1792-től Kazinczyval levelezett. Ezekben az években született Az estve, Az álom, Konstancinápoly. 1795-ben kizárták a kollégiumból. Debrecenből jogot tanulni ment Sárospatakra. 1796 őszén abbahagyta tanulmányait. Rövid pataki jogászkodás után a pozsonyi országgyűlésen keresett mecénást, s Diétai Magyar Múzsa címmel (1796) verses újságot adott ki, amely a nemesek érdektelensége miatt a 11. szám után megszűnt. 1795 után Árpádiász címen eposzt kezdett írni. 1794 tavaszán Komáromba ment a franciák ellen készülő nemesi bandériumok zászlóavató ünnepségére. Verses folyóirat kiadását tervezte Nyájas Múzsa címmel. Komáromban ismerkedett meg Vajda Júliannával – Lillával – egy jómódú kereskedő lányával. Házasság alapjaként megpróbált állást szerezni, de eközben a lányt szülei férjhez adták. Néhány évig a Dunántúlon bolyongott. Sárközy alispán juttatta be 1799. május 26-tól 1800. február 21-ig helyettes tanárnak a csurgói gimnáziumba, majd visszatért szülővárosába, Debrecenbe. Ebben az időben jegyzeteket készített tanítványai részére (A magyar verscsinálásról közönségesen, a Cultura, Az özvegy Karnyóné s két szeleburdiak). Ezek után nehezen, szűkösen élt, utolsó éveiben emberkerülés jellemezte. 1804-ben Váradon verses búcsúztatót mondott Rhédey Lajosné temetésén, ahol meghűlt, öröklött tüdőbaja súlyosabbá vált, és 1805. január 28-án Debrecenben meghalt. Életében mindössze két kötete jelent meg: A tavasz (1802) és Dorottya (1804). (debreceni kör)

Kiadások
Csokonai Vitéz Mihály poétai munkái, 1–4, kiad. MÁRTON József, Bécs, 1813;
Csokonai Vitéz Mihály minden munkái, kiad. SCHEDEL [TOLDY] Ferenc, Pest, 1844;
Ö. M., 1–3, kiad. HARSÁNYI István és GULYÁS József, [1922];
Ö. V., kiad. VARGHA Balázs, 1956;
Csokonai Vitéz Mihály minden munkája, 1–2, kiad. VARGHA Balázs, 1973;
Csokonai Vitéz Mihály poétai munkái, 1–7, kiad. VARGHA Balázs, 1979 [Az első kiadások hasonmásai];
Ö. M. (krk.) Költemények, kiad. SZILÁGYI Ferenc, 1–4, 1975–1994;
Színművek, kiad. PUKÁNSZKYNÉ KÁDÁR Jolán, 1–2,1978;
Szépprózai művek, kiad. DEBRECZENI Attila, 1990;
Csokonai Vitéz Mihály költeményei, versfordításai, kiad. SZILÁGYI Ferenc, 1–2, 1993.