Csiki László 
Szavak
Dinnyés József dalai
Szavam vették előbb ők: 
jogommal csínyján élek,
s elvették jogom a szóhoz, 
hogy lennék néma féreg.

Előbb erőmhöz mérve még 
hagytak szót s hatalmat, 
kibeszéltem őket magamból, 
s most nincs, aki meghallgat.

És nőttem csak, mint daganat, 
dús hasukban csendesen -–
végül suttogó számtól is 
elvették szavam, kenyerem.

Vétettem nékik, nem vitás, 
Mert kis jogommal élek, 
több lett a szavam és erőm, 
mint ők nekem kimértek.

 Megszegtem szavam - a szó miatt: 
az nem tud más hatalmat,
a lélekét csak, s nem hihet 
a parancsszavaknak.

Jogom sem dícsértem, bár ez
szerintük kötelesség,
nem szerettem a kenyerük, 
hogy szavaim szeressék.

Előbb némán csak, de éltem, 
s úgy vélték, ellenükre,
néha felragyogott sorsom: 
rámsújtó kezük tükre.

És hangra kaptam végül én, 
amikor szavam vették, 
kiáltok már, érthetetlen - 
s ha egyszer visszaütnék?