Magadra gondolj és vigyázz, barátom, 
fontosabb vagy te a jövőnél --
nem terem többet a föld neked soha, 
vígaszként, hogyha földbe dőltél.

Gazdátlanul hagyott fiadat 
kantárra veszi a rettenet, 
szótalan emléked a televényen 
lelegeli néma gyermeked.

Mindegy, miféle gyönyörű tévedés 
tündököl örökkön fölötte --
valahol egyszer rácsukják a könyvet, 
éppen az ő bőrébe kötve.

Találj fel pontos szavakat, helyetted 
éltetve fájnak, üvöltve szólnak
ne állj, mint néma fűszál vagy szirti fa: 
egy életre még jó vagy.