Hazát választ szó, határt von magának
majd átszökik rajta, miközben ő az őr, 
kívül bőrönd-fekete, akár a bánat, 
titkos kék örömökkel bélelt legbelől. 

Tűnik a szó velem, némán, mint az álom, 
lehetek repülő, alelnök, sőt felnőtt –
-lelkem is van, persze, néhanap kitárom: 
kisfiú a házban a túl nagy esernyőt.

Síkra dübörög le velem a szó-vonat, 
riadnak mindenütt a lusta bakterek -
egy puskával lennék csak ennél boldogabb, 
töltényekre cserélném el a lelkemet.