Bella István 
Utcabál
                Egy tévéhiradó nyomán
Dinnyés József dalai
Mily könnyed kéjjel libben a tank,
tánca egy gárdatisztcsizma bája,
- hangolnak a holtak, hantol a hant -
walczeroz minden oroszok cárja.

Megrebben a fácska. Dehogy akart
íly deli lánccal menni a táncba.
Dürrög, vörösül, tipeg a tank,
figuráz élő gödröt a sárba.

Ural-utcabál. Habzik a hang.
Géppisztolygirland. Fény-maszkaráda.
Páncél bizsereg. Emlékszik a tank
csárdásra, polkára, mazurkára.

Elleng a fácska. Állong a lant.
Lomb- és fénycsupasz csönd némasága.
Reflektor-konfetti hull az alant
rugalódzó nadrágra, kabátra.

Mily könnyed kéjjel libben a tank.
Tánca egy gárdatiszt csizmasága.
Hallgatnak a holtak, hallgat a hant.
Walczeroz minden oroszok cárja.