vetkőzz le, légy oly meztelen,
mint vaságyakban a szerelem,

pucér és kiszolgáltatott,
mint mosdatás előtt halott,

mint vallatás előtt rabok,
még szíved sem takarhatod,

hiszen izzik az, mintha fém-
szivárvány lebegne helyén,

hiszen izzik az, mintha csak
nap volna és nem lenne rab.
 
 
 
 

vagy ülj le csak és várd meg itt,
míg minden megbizonyodik,

míg terólad is kiderül:
hogy mért születtél meztelenül,

míg megvasalják tagjaid
őreid, megszokásaid,

s szíved mellé új cellatárs
kerül, a link megalkuvás,

kis szélhámos, olcsó pali,
ki azt sikkasztja csak, ami

társadalmi tulajdonod:
hűséged, szerelmed, jogod-

ülj le, találj ki valamit:
ködöt, ami nem józanít,

s kibírod, hogy a van s a tett
között hogy süllyed a lehet,

a lehetne jobb és emberibb,
a győzelem, ami csak veszít,

míg nézed, hogy harc nélkül a had
hogy rohamoz légvárakat,

s hogy vár ránk, mint egy sérvkötő,
a jobb, szebb, jövendőbb jövő.

Megkéselve mit is tehetsz:
őszinte vagy s belegebedsz.