Ha ének, tetőtől talpig élet,
ha élet, szívtől homlokig égjek,
ne meneküljek, ne henyéljek,
örökös nagy hűségben éljek.

Kőből és vasból elevenné
változzak tőből szerelemmé,
akkor is, ha véremet venné
váram: Kőműves Kelemenné.

Forró szó szárítsa föl utam,
forró szél utánozza ujjam,
induljak irdatlan vadonban,
magamat erdőként kigyújtsam.

Magamtól ments meg, merjek merni,
ösztökélj, hinni és szeretni,
a kemény bölcsőből te vess ki,
taszíts ki: osztódni, születni!

S add meg, teremtsd meg ikerarcom,
a belőlem való tükörasszonyt,
ki érti s ki bírja a harcom,
és kész, hogy magába falazzon!