Csak aki olyan tiszta már,
hogy a levegőn átverődik,
húsz évén, táltos paripán
rugaszkodik tágas mezőkig,

Az érzi csak, micsoda súlyos
ragyogás forr a mellkasunkhoz,
milyen óriás szerelemmel

szül minket naponta ezerszer
szebbnek, merészebbnek e század:
hogy elfogadhasson fiának.