Sokszoroztam nagy emlékeidet,
Álomjáró és csodahívő
Szívvel tapostam sugarakban,
Harcoltam az örömös Jövőt
És most, miként te, úgy maradtam:
Üszkös-bénán, szép mosti március.

Mi lesz, ha a hívőség megszakad?
S az emberek nagyon keserűn
Néznek a márciusi napra?
Zászlózott, híres, nagy céljait
Az ember gúnnyal megtagadja?
Rettenetes a mosti március.

Ejh, legyen a sugár mégis a Napé
S tapossanak benne víg fiúk
Olyan hittel, mint én tapostam
S, óh Sors, hittetni tovább is akarj
Vidámítóbb, más márciusban
S én elbocsátlak, mosti március.