Kálvin szirt-lelke játszott velem 
S a szép hazugság lett kenyerem.

Korcs hegyi-beszéd minden dalom 
S a hitem: egy pogány hatalom. 

Jószágom, pénzem nincsen nekem
S mégis a Pénzt, a Pénzt hirdetem.

S egyszer életem csúnya fokán,
Pap akartam lenni Kalocsán.

Rómához állott kicsi híja, 
Prédikátorék pogány fia.

Óh, hazugságnak örök tora:
Pap vagyok én, léha cimbora.

Pogány rímek, muzsikák között 
Szomjazok valami örököt.

Pokollal lelkem alig rokon,
Mennyet várok nagy mámorokon. 

Álmom az Ige, az Üdv, az Út:
Be hazug élet, óh, be hazug.