Alkonyatok és délibábok 
Megfogták százszor is a lelkét, 
De ha virág nőtt a szívében,
A csorda népek lelegelték.

Ezerszer gondolt csodaszépet, 
Gondolt halálra, borra, nőre, 
Minden más táján a világnak 
Szent dalnok lett volna belőle.

De ha a piszkos, gatyás, bamba 
társakra s a csordára nézett
Eltemette rögtön a nótát:
Káromkodott vagy fütyörészett.