Ács Károly
Messziről haza
         K. Z. barátomnak
„Felejtett árva
Itt mint pusztába 
Csak remete módra 
Tengek, nem élek…”
(Balassi)
Dinnyés József dalai
Isten éltessen, 
te nagy honismerő, 
esküdni tényekre 
otthon is merő, 
ahol pedig egyre 
hív a temető,
s a történelemre 
kóró, dudva nő...

Te, magyarnak bolgár, 
s bolgárnak magyar, 
nyakas álompolgár,
ki bont, ás, kapar, 
míg a szétdúlt oltár 
összeáll, s a fal
a föld alól formál 
várat egyhamar,

hogy benépesítsék 
új s új seregek,
s ne legyen ellenség, 
amit bevehet,
mert nem bástya, mellvéd, 
és nem fegyverek
tartják, csak a nyelv és 
a jó emlékezet... 

Én, felejtett árva, 
s önként hontalan, 
itt, mint a pusztába 
hullatom szavam: 
Élj, barátom, s tárd a 
kincsed okosan:
hogy ne vesszen kárba 
salak és arany!

(Köln, 1998. IV: 28.)