Azám: virágok! Önfeledt kelyhek,
amint lassan csordultig telnek.
Azok: virágok! Egy szál lehelet,
foszló szirmú füst, lágy földi felleg...

Virágok reggel: kacagó harmat,
virágok délben: kibomló hajzat,
virágok este: elnémult ajkak,
virágok éjjel: éppen csak vannak.

Virág-emberek, ember-virágok
sohasemvolt világra várók,
mi hódítjuk meg a világot -
barátaim, ne legyünk mások!