ZS. NAGY Lajos; Zsélyi Nagy (Szklabonya, 1935. szeptember. 28. -  Nagykürtös, 2005. június. 11.): költő, író. Gyermekkorát Zsélyben töltötte. 1954-ben érettségizett Komáromban. Beiratkozott a pozsonyi egyetemre, de tanulmányait félbehagyta: tanító, majd újságíró lett. 1958-tól a csehszlovák rádió magyar adásának szerkesztője, 1960-tól az Új Szó tudósítója volt. 1963-tól a Hét szerkesztője. A Fiatal szlovákiai magyar költők antológiájában (1958) indult, első kötetét még szűk költői világkép és anakronisztikusan burjánzó képek jellemezték. Zs. Nagy Lajos versei a nyolc fiatal költő antológiájában még keveset árultak el későbbi fejlődéséről. Második önálló verseskötete, a Tériszony (1968) a szlovákiai magyar líra jelentős nyeresége. E kötet versei groteszk világlátásról, ironikus hangvételről tanúskodnak. Harmadik kötetében (Üzenet a barlangból, 1971) fanyar, tökéletesen kimunkált, sajátos költői nyelvig jutott el. Hangvételéhez leginkább illő stíluselemeit gazdag változatossággal, tudatosan építi be versei anyagába. Továbbra is előszeretettel alkalmazza a groteszket, mely az álszenteskedést és képmutatást leplezi le. Költészetében a meglepő, váratlan és szokatlan képzettársításokat nem a meghökkenteni akarás szándéka hozza létre (ahogy a nyelvi eszközök sem maradnak meg az öncélú játékosság szintjén), hanem a sajátos világlátás és valóságábrázolás eszközei, melyeknek a leleplezés, a valóság megismerése a célja.( felvidék )

Művek
Ének a tisztaságról, versek, Pozsony, 1964;
Tériszony, versek, Pozsony–Bp., 1968;
Üzenet a barlangból, versek, Pozsony–Bp., 1971;
Emberke, küzdj!, humoreszkek, Pozsony–Bp., 1975;
Isapur dalai, versek, Pozsony–Bp., 1977;
Cudar elégia, válogatott és új versek, Pozsony–Bp., 1981;
Rendetlen napló, humoreszkek, karcolatok, Pozsony–Bp., 1985;
Megfogtam a tündér lábát, gyermekversek, Pozsony, 1986;
Az elpárolgott fazék, lírai groteszkek, Pozsony–Bp., 1988; Zsénagyzolás, versek, Pozsony, 1997.