ZELK Zoltán  (Érmihályfalva, 1906. december 18. - Budapest, 1981. április 23.): költő, író. Falusi zsidó kántor fia volt, autodidakta módon képezte magát. Inasnak állt, majd alkalmi munkából élt. 1925-ben Kassák Lajos közölte első versét (Valaki) a 365 c. lapjában, majd néhány versét a Munka és a Dokumentum c. folyóiratában tette közzé. 1925-ben Budapestre költözött, alkalmi munkákat vállalt az Angol Parkban, szállodákban, kávéházakban. Tagja lett a Magyarországi Szocialista Munkáspártnak. 1927-ben előbb rendőri felügyelet alá került, majd letartóztatták és kitoloncolták Romániába. 1928-ban hazaszökött, Szatmári Zoltán álnéven élt. A Nyugat-ban először 1928-ban jelent meg verse. Első verseskötetéről, Csuklódon a vér kibuggyan (1930) Radnóti Miklós írt elismerő kritikát. 1937-ben ismét letartóztatták, de az irodalmi közvélemény, főleg Illyés Gyula közbenjárására kiszabadult. A lélek panaszaiból c. verseskötetében (1942) 1936 és 1942 között írt verseit gyűjtötte össze. A II. világháborúban munkaszolgálatosként került Ukrajnába (1942-44). A Szálasi-puccs idején megszökött, a háború végéig felesége, Bátori Irén írónő bújtatta zuglói lakásukban. 1945 tavaszától a Szabadság című napilap kulturális rovatvezetője, majd a Népszava munkatársa, utóbb az Athenaeum könyvkiadó lektora volt. Megjelentek válogatott versei (A teremtés tanúja, 1945), 1942-1947 között írt versei (Kagylóban a tenger, 1947). Az 1948-1953 közötti időben tudatosan pártos költő volt (A hűség és hála éneke, 1949; A pártos éneke, 1950; A nép szívében, 1952). Gyermeklapot alapított és szerkesztett, a Kisdobost (1952-1956), melyben számos mellőzött írónak, költőnek biztosított publikálási lehetőséget. 1956-ban az Írószövetség forradalmi csoportjához tartozott. Politikai magatartásáért 1957-ben 3 évi börtönbüntetésre ítélték. Amnesztiával szabadult 1958. október 15-én. Írásai csak 1962-től jelenhettek meg rendszeresen. Az ezernevű lány c. mesejátékát Szervánszky Endre zenéjével a Bartók Teremben mutatták be 1963. január 24-én. Ebben az évben jelentek meg új versei a Tűzből mentett hegedű c. kötetben, benne a halott feleség siratása (Sirály). 1964-től írt karcolatokat, tárcákat, jegyzeteket az Élet és Irodalomban, 1965 és 1967 között a Tükörben is megjelentek írásai. 1967-ben Négy perc múlva beál laz ősz c. lírai játékát az Irodalmi Színpadon játszották. Sirály címmel 1973-ban adta közre összegyűjtött verseit (1925-1972). Életében megjelent utolsó verseskönyve: Főhajtás a túlvilágra (1988.). Kiadatlan művei második felesége, Sinka Erzsébet irodalomtörténész gondozásában jelentek meg. 

Művek
Zelk Zoltán Művei, Este a kútban, 1925–1963, versek, 1981;
Keréknyomok az égen, 1963–1981, 1982;
Alszik a szél, gyerek versek,. és mesék, 1982;
Nappali menedékhely, prózai írások, 1927–1955, 1984;
Egyszervolt ember, prózai írások, 1964–1971, 1985;
Reménykedem és rettegek, prózai írások, 1963–1981, 1986;
Térdig hamuban, kiadatlan versek, 1925–1984, 1988;
Só és emlékezet, válogatott versek, v., 1925–1981, szerkesztette SINKA Erzsébet, 1996;
Erdei mulatság, válogatott versek és mesék, 1997.