Virág Benedek Dióskál, 1754 - Buda, 1830. január 30. tanár, költő, író |
Virág Benedek Békesség-óhajtás | |
VIRÁG Benedek (Dióskál, 1754. ? – Buda, 1830. január 30. ?): költő, író, pálos szerzetes, később világi pap. Gyermekéveit Nagy-Bajomban (Somogym.) töltötte; 13 éves korában Nagy-Kanizsán a piaristáknál kezdette a gymnasiumot, 1772. a rhetorikai osztályba Pestre ment. 1775-ben Pesten a Pálos-rendbe lépett; bölcseleti és theologiai tanulmányait u. ott és Pécsett fejezte be. Fölszenteltetése után Székesfejérvárt kezdett tanítani. Mikor József császár 1785-ben a rendet feloszlatta, VIRÁG Benedek a székesfejérvári egyházmegye világi papságába vétetett fel s megmaradhatott tanári állásában. 1794. megvált állásától és Pestre költözött, hol a Batthyány grófi családnál nevelősködött; azonban betegsége miatt lemondott nevelői állásáról és Budán húzódott meg s ott élt abból a 300 váltóforintból, melyet a vallásalapból kapott nyugdíj fejében; e csekély jövedelmét leapasztotta később a devalvatio és csak a 20-as években javította meg a nádor néhány száz forinttal. Segítséget csak igen jó barátaitól és írótársaitól fogadott el, azt is csak úgy lopták hozzája (mint tüzifát stb.). Az 1810. budai tűzvész attól a csekélységtől is megfosztá, amije volt; elégtek a Magyar Századok példányai is. Fölkeresték a Pestre jövő írók: Kazinczy, Berzsenyi és a pesti írók: Vitkovics, Szemere Pál, Kisfaludy Károly, Bajza, Toldy, Vörösmarty és mások. Lakóházát a főváros 1880. szeptember 23. emléktáblával jelölte meg. Fehérmárvány-emléke Ferenczy Istvántól a pesti belvárosi templom egyik kápolnájában van. Művek |