VAS István (Budapest, 1910. szeptember. 24.– Budapest, 1991. december 16.): Kossuth-díjas magyar költő, író, műfordító. Harmadik felesége Szántó Piroska festő, grafikus író volt. A Markó utcai Berzsenyi Gimnáziumban tanult. 1926-ban Kassák Lajos lapja, a Dokumentum munkatársa volt, majd 1928-ban beiratkozott a bécsi Kereskedelmi Intézetbe. Megismerkedett Nagy Etel mozdulatművésszel, Kassák nevelt lányával, aki később az első felesége lett és fiatalon elhunyt. 1933-ban verseit kezdte közölni a Nyugat, később a Válasz is. 1929–1939 között különböző budapesti cégeknél dolgozott, míg a numerus clausus miatt el nem bocsátották; ezidőben halt meg a felesége. 1944–1945-ben Ottlik Géza és Szántó Piroska bújtatta. A második világháború idején többször hívták be munkaszolgálatra, az elviselhetetlen fizikai munka és a megalázó bánásmód miatt több alkalommal is megpróbálkozott az öngyilkossággal. 1946-ban a Révai Kiadó lektora lett. 1949–1953 között nem publikálhatott, ekkor műfordításaiból élt. 1951-ben feleségül vette Szántó Piroska festőművészt. 1956–1971 között az Európa Könyvkiadó lektora volt. (Újhold)

Művek
Őszi rombolás, versek, 1932;
Menekülő múzsa, versek, 1938;
Vallomás, Szerelmes versek, 1955;
Szerelem, Magyar költők szerelmes versei, 1956;
A teremtett világ, versek, 1930–1956, 1956;
Összegyűjtött versei, 1930–1962, 1963;
Földalatti nap, versek, 1965;
A kimondhatatlan,  versek, 1972;
Itt voltam,  versek, 1976;
Vas István összegyűjtött munkái, 1–13, 1977–1984;
Nem számít, versek, 1979;
Költözés, versek, Békéscsaba, 1980;
Ráérünk, versek, 1983;
Magyar költők, XX. század, 1–3, antológia, vál. és utószó, 1985;
Mégis, versek, 1985;
A Nyugat költői, 1–2, antológia, vál., szerk. és beversek, 1985;
Szentendrei elégia, versek, Szentendre, 1990;
Válogatott versek, 1990;