Pest, 1827. május 7. – Erzsébetváros, 1897. január 17.
költő
|
|
|
Vajda János
Pest, 1827. május 7. – Erzsébetváros, 1897. január 17. költő |
 |
Vajda János De profundis |
|
Vajda János Se földem, se házam |
VAJDA János (Pest, 1827. május 7. – Budapest, 1897. január 17.): költő, író, publicista. költő, hirlapíró, a Kisfaludy-társaság rendes tagja. Gyermekkorát Vaálon tölti, ahol apja uradalmi főerdész, anyja cselédlány. Költői és emberi pályájának alakulását a reformkor nagy alakjai – Kölcsey, Vörösmarty -, majd Petőfi határozza meg. Tudatosan másolja Petőfi életútját. Tagja a Fiatal Magyarország csoportosulásnak, a Márciusi Ifjak egyike, nemzetőr, majd bujdosás és kényszerkatonaság Itáliában. A leszerelés után hivatalnok és meg nem értett költő. Az ’50-es évektől kezdve sorsa az ún. kiátkozott költők kelet-európai típusával egyezik (a lengyel Norwid, a román Eminescu), akik az átmeneti időszakban – melyet a polgárosodás és a régi eszmékhez való hűség egyszerre jellemez – nem találják helyüket. Az ’50-es évektől a magyar kultúrában a népnemzeti iskola esztétikai törekvései és uralma jellemző, s az ettől való eltérés nem csupán művészi-esztétikai, hanem egzisztenciális következményeket is maga után vont. Az ettől a platformtól eltérő költők légüres térbe kerültek, s ennek ellenhatásaként tudatosan irritálták környezetüket, a magánéletbe menekültek, de ott is csak a semmit, a hiányt tapasztalták. Vajda az átmenet költője a magyar lírában. Eszmei értelemben a Petőfi-féle polgári radikalizmus következetes hirdetője, a személyesség szintjén a schopenhaueri életfájdalom megfogalmazója. Átéli a XIX. század második fele centrumnélküliségének következményeit, és többnyire jelentős művészi szinten tolmácsolja is azt. Stilisztikai-poétikai szinten a Petőfi-féle népdal egyszerűségétől jut el a szimbolisztikus-allegorikus ábrázolásig (“Híd Petőfi és Ady között”). Művek |
