TŰZ Tamás (Győr, 1916. április 18. – Hamilton, Kanada, 1992. április 7.) katolikus pap, költő, író. A hittudományi főiskolát Győrött végezte. 1939-ben szentelték pappá Néhány évig lelkipásztorként és hitoktatóként működött. 1943-tól tábori lelkész volt. 1944 őszén hadifogságba esett és három évet töltött egy észak-oroszországi fogolytáborban. 1947-es szabadulása után vidéken volt káplán. A Vigília írói köréhez tartozott, de versei megjelentek a Magyar Csillagban, az Életben, a Hídban, a Magyarokban, az Új Emberben is. 1941-ben és 1943-ban egy-egy kötetet jelentetett meg. Az 56-os forradalom után Nyugatra menekült. Hét évet töltött Kanadában, ötöt Kaliforniában, hármat Olaszországban, 1971 óta ismét Kanadában él. Torontóban lakik. Az Amerikai Magyar Írók csoportjának alapítója. Verseit, elbeszéléseit, irodalmi cikkeit és kritikáit főleg a Irodalmi Újság, a Nemzetőr, a Katolikus Szemle, a Látóhatár, az Új Látóhatár, az Új Európa, a Szivárvány, az Életünk, a Krónika közölte.

Művek 
Nyugtalan szárnyakon (versek, Köln 1959, angolul: On Restless Wings, San Diego 1966); 
Egy ország küszöbén (versek, Los Angeles 1966); Elraboltam Európát (versek, uo. 1967); 
Tükörben játszik a kéz (versek, Róma 1970); 
Válogatott versek (Toronto 1972); 
Angyal, mondd ki csak félig (versek, esszék, cikkek, uo. 1974); 
Jelen voltam (versek, uo. 1976); 
Hová tűntek a szitakötők? (versek, uo. 1977); 
Aranyrét utca (versek, uo. 1978); 
Égve felejtett álmok (versek, Torontó–München 1980); 
Szemünktől kék az égbolt (versek, München 1982); 
Sosevolt hideg orchideák (versek, uo. 1983); 
Leheletnyi öröklét (versek, uo. 1983); 
És most mi lesz, kariatida? (versek, uo. 1985); 
Hét sóhaj a hegyen (vál. versek, Budapest 1987).
Angyal, mondd ki csak félig. versek, cikkek, esszék, Oakville, 1974;
A szív jogán. Válogatott és kiadatlan versek, kiad. SIMÁNDI Ágnes, Chicago–Torontó–Bp.,–Győr, 1993.