TOMPA Mihály (Rimaszombat, 1817. szeptember 28. – Hanva, 1868. július 30.): költő. A költői triász (Petőfi-Arany-Tompa) elfeledett tagja. Anyja korai halála után 1821-ben Igricibe került apai nagyapjához. (Apja Miskolcra költözött, újra nősült és nem törődött fiával.) A falusi iskolát befejező gyereket a rektor tanította latinra, és felfigyelve a diák jó eszére segített neki Sárospatakon szolgadiákként továbbtanulni. 1837-ben két évig Sárbogárdon segédtanító volt Tompa, majd visszatért Sárospatakra. Ekkor műveit már az Atheneum is közli, Vörösmarty is bíztatja. 1944-ben Eperjesen lett nevelő, itt került kapcsolatba Petőfivel. Egy év múlva Pestre költözött, és 1946-ban kiadta a Népregék és népmondák című művét, mellyel nagy népszerűségre tett szert. Még ebben az évben Bejtén lelkészi hivatalt vállalt, itt látogatta meg 1847-ben Petőfi Sándor. A szabadságharc ideje alatt tábori lelkész volt. Szoros barátságot kötött Arany Jánossal, akivel élete végéig leveleztek. 1849-ben Keleméren kap lelkészi állást. Itt veszi feleségül Soldos Emiliát, ekkor írja legismertebb versét: A gólyához .(A szabadságharc utáni időszakot leghívebben megjelenítő vers állítólag susai látogatása alkalmával keletkezett.) 1851-től haláláig,1868-ig Hanván lelkész. Egyre romló egészsége és felesége halála nem sok örömöt hagyott számára. Ezek közé tartozott Arany barátsága, akivel 1855-ben egy látogatás alkalmával együtt járták be a megye tájait. Megfordultak a kirándulás alkalmával Miskolcon, Aggteleken, Sajószentpéteren, Sárospatakon, Szerencsen és Széphalmon is. (népies triász)

Művek
Népregék, népmondák, Pest, 1846;
Versei, 1, Pest, 1847;
Versei, 2, Pest, 1854;
Virágregék, Pest, 1854;
Versei, 1–5, Pest, 1860;
Versei, 6, Pest, 1863;
Újabb költeményei, Pest, 1866;
Legújabb költeményei, Pest, 1867;
Olajág, Pest, 1867;
Tompa Mihály összegyűjtött költeményei, 1–6, Pest, 1870;
Tompa Mihály válogatott művei, bev. és kiad. BISZTRAY Gyula, 1961;
Tompa Mihály levelezése, 1–2, kiad. BISZTRAY Gyula, 1964;
Válogatott versei, 1994.