Tompa László 
Betfalva, 1883. december 4. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.
költő, műfordító, szerkesztő

Tompa László December 21: téli napforduló

TOMPA László (Betfalva, 1883. december 4. – Székelyudvarhely, 1964. május 13.): költő, műfordító, szerkesztő. Elemi iskoláit Segesváron, a gimnázium alsó osztályait Székelykeresztúron végezte, majd Nagyszebenben érettségizett. 1902–1907 között elvégezte a jogot Kolozsváron. Itt jelent meg nyomtatásban első verse az Egyetemi Lapok-ban. Az egyetem elvégzése után Székelyudvarhelyre került közigazgatási gyakornoknak, 1918-ban vármegyei főlevéltárosnak nevezték ki. Az első világháborút a városban vészelte át, mert egy gyermekkori sérülése miatt nem sorozták be. 1919-től ő szerkesztette a helyi Székely Közlöny című lapot. 1920-tól kezdve több verse és műfordítása jelent meg Marosvásárhelyen, a Zord Idő című irodalmi lapban. Ebben az évben megnyerte a Zord Idő verspályázatát az Idegen falusi fogadóban című versével. Költeményei megjelentek az Erdélyi Szemle, a Napkelet, a Pásztortűz, az Ellenzék illetve az Erdélyi Helikon című lapokban. 1929-ben megkapta az Erdélyi Helikon nagydíját. 1920–29-ben a Kemény Zsigmond Irodalmi Társaság tagja. 1941-ben Baumgarten-, 1942-ben Szent László-díjas, 1943-ban a Petőfi Társaság díját kapta meg. 1943-ban lemondott a lapszerkesztésről és nyugdíjaztatását kérte, de 1944-ben elvállalta egy évre a magyar irodalom tanítását a székelyudvarhelyi gimnáziumban. 1945-től a marosvásárhelyi Szabad Szó és a Szabadság, 1946-tól az Utunk munkatársa. Verseiben az erdélyi magyarság sorsérzetét és helyzettudatát szólaltatta meg. Műfordítóként többek között Hans Christian Andersen, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Hebbel, Hölderlin, Gottfried Keller, Nikolaus Lenau, Eduard Mörike, Rainer Maria Rilke, Friedrich Schiller, Theodor Storm és Stefan Zweig műveit tolmácsolta. ( helikoni triász ) ( helikonista )( Erdély )

Művek
Erdély hegyei közt, versek, Kolozsvár, 1921;
Éjszaki szél, versek, Székelyudvarhely, 1923;
Ne félj!, versek, Kolozsvár, 1929;
Hol vagy ember?, versek, Kolozsvár, 1940;
Válogatott versek, Kolozsvár,  1944;
Régebbi és újabb versek, Bukarest, 1955;
Legszebb versei, Bukarest, 1962;
Versek, Bukarest, 1963;
Tavaszi eső zenéje versek, Kolozsvár,, 1980.