TAMÁS Menyhért (Hadikfalva, 1940. július 24.): író, költő, műfordító. A Magyar Művészeti Akadémia Irodalmi Tagozatának tagja (2002). Tamás Lajos és Kiss Emerencia házasságából született Hadikfalván, szülei a Bácskában való letelepedés után menekültek Dunántúlra. Középiskolai tanulmányait a Bonyhádi Petőfi Sándor Gimnáziumban végezte. Érettségi után Budapestre költözött, két esztendeig segédmunkásként dolgozott, majd miután (1961-1963 között elvégezte a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) Újságíró Iskoláját hét évig üzemi lapos újságíróként dolgozott. 1968-ban került a Népszava szerkesztőségébe, előbb irodalmi rovatot, 1987-1990 között a kulturális rovatot vezette, 1990-1991 között pedig főszerkesztő-helyettesként tevékenykedett. 1986-2008 között a Magyar Írószövetség választmányi tagja. 1993-1994 között pedig a Magyar Rádió felügyelőbizottságának tagja. 1996-2005 között a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének (MAOE) elnökségi tagja, 1999-2005 között pedig alelnöke. 2010 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja. Verseiben, regényeiben a bukovinai székelyek tragikus élményeit, a Kárpát-medencei kisebbségek sorsközösségeit örökíti meg. Műveiből számos hangdráma készült.

Verskötetek
Szövetségben a fákkal (versek, 1974)
Küszöbök (versek, 1978)
Messzülő ég (versek, 1980)
Holtág (kisregény, 1983)
HELYtelen (versek, 1991)
Koponyák völgye. Válogatott és új versek 1965-1992 (1992)
Vesztett szavak (versek, 1994)
Állomások (1997)
Árnyék-érintésben (versek, 1999)
Halparádé (versek, 2005)
Rousseau kezét fogom - Pilis-hegyi szószín képek (versek, 2006)
Kísértések (versek, 2006)
Utazás Bekóciába (gyermekversek, 2008)
Rések (versek, 2008)
Alkonyút (2010)