Révai Miklós
Nagyszentmiklós, 1750. február 24. - Pest, 1807. április 1. költő, nyelvész, tanár |
Révai Miklós Haragos embertől való irtózás | |
RÉVAI Miklós; (Nagyszentmiklós, 1750. február 24. - Pest, 1807. április 1.): nyelvtudós, szerkesztő, költő. Érsekcsanádon, majd a szegedi kegyesrendieknél tanult. 1769-ben belépett a piarista rendbe, szerzetesi névként vette fel a Miklóst. Kecskeméten, Tatán, Veszprémben s Nagykárolyban tanított, ez utóbbi helyen bölcsészetet. 1776-tól Nyitrán teológiát, 1777-től Bécsben rajzot és építészetet tanult. 1778-ban pappá szentelték Nagyváradon, ahol rajztanító volt, majd bölcselettanár az akadémián. 1781-ben lemondott állásáról, gazdag családoknál nevelő lett. 1783 végétől 1784. máj. 1-jéig szerkesztette a Magyar Hírmondót Pozsonyban. 1785-től Győrött volt nevelő, később rajztanár, 1794-től gimnáziumi tanár Esztergomban. Állásáról lemondva 1799-től Komáromban működött, 1800-tól Sopronban, Bécsben élt; Széchenyi Istvánt rajzra oktatta. 1802. aug. 16-tól a pesti egyetemen a m. nyelv és irodalom tanára. Grimmet és Schlegelt megelőzve a nyelvtörténeti módszer úttörője (Elaboratior Grammatica Hungarica, 1–2, Pest, 1803–1805). Verseghy Ferencnek a nyelvszokáson alapuló ypszilonista (láttya) álláspontjával szemben a mai jottista (látja) helyesírást védte (Verseghi Ferencznek […] tisztátalan magyarsága, Pest, 1805; Versegi Ferentznek […] illetlen motskolódásai, Pest, 1806; álnéven). Fáradozott a hazai tudományos akadémia megteremtéséért (Planum erigendae ervditae Societatis Hvngaricae, Bécs, 1790). Az időmértékes verselést népszerűsítette (Magyar alagyáknak I. könyvek, [Nagykároly, 1778]; Elegyes versei, Pozsony, 1787). Érdemei vannak a magyar írók (Faludi, Orczy Lőrinc) műveinek kiadásában. Emlékoszlopa Holló Barnabás domborművű arcképével szülőhelyének piacán állt; Izsó Miklós készítette szobra az MTA székházán. (klasszikus triász) Művek |