NEMES NAGY Ágnes (Budapest, 1922. január 3. – Budapest, 1991. augusztus 23.): költő, műfordító, esszéíró. Lengyel Balázsné. Családja a Partium ugocsa-szatmári Halmi községében élt, az I. világháború után költözött Budapestre. Nemes Nagy Ágnesnek már elemi iskolás korában megjelentek gyerekversei a Cimbora c. lapban. 1932-től 1939-ig a Baár–Madas református leánygimnázium tanulója. Igazgatója, Áprily Lajos, döntő hatással volt kamaszkori költészetére, egyben első műfordítói próbálkozásainak bírálója. A budapesti egyetem magyar–latin–művészettörténet szakát 1944-ben végezte el. Horváth Jánoshoz írta stilisztikai szakdolgozatát a fiatal Babits költészetéről. A nyilasuralom alatt részt vett az üldözöttek mentésében. 1946-ban férjével megalapították az Újhold c. folyóiratot. 1945-től a Köznevelés munkatársa volt. Amikor 1948-ban betiltották az Újholdat, vállalta a hallgatást, s az irodalmi élet perifériájára szorult. Csak a Vigiliában jelenhettek meg versei. 1953-tól a Petőfi Gimnáziumban tanított, 1958-tól szabadfoglalkozású író. A 1960-as évek elejétől jelentek meg újra versei. Az 1980-as években meghívást kapott Angliába, Németországba, Belgiumba, Olaszországba, Franciaországba, az USA-ba és Izraelbe. Verseit több nyelvre lefordították, 1986-tól Lengyel Balázzsal és Lakatos Istvánnal szerkesztette az Újhold-Évkönyvet, amelynek 1991-i száma közölte Nemes Nagy Ágnes betegen lejegyzett utolsó írását 1956-ról. Díjai: Baumgarten-díj (1946), József Attila-díj (1969), Kossuth-díj (1983). – Már első verswskötete (Kettős világban, 1946) ritka költőalkatot sejtet: akiben megfér a lírai világérzékelés, történelmi tudat, erkölcsiség, ész és lobogó szenvedély. A Szárazvillám (1957) második felének, amelyben új költői korszaka kezdetének versei találhatók (Balaton, Paradicsomkert), Trisztán és Izolda maga talál szakkifejezést, az „objektív lírát” (Rilke-almafa = Metszetek, 1982). A minden ízében megformált, az öröklétet már a földi létben minduntalan érzékelő világot abszolút egységben mutatja fel Napforduló (1967) c. kötete Ekhnáton-ciklusában, amellyel élete végéig a leginkább azonosulni tudott. Az Énekhangra ciklus Lovak és angyalok c. verse, amely lent és fent, égi és földi, közel és távol különválaszthatatlanságát hangsúlyozza, lett gyűjteményes kötetének címadója is (1969). A következő tíz év érlelte meg a Között (1981) prózaverseit, amelyek énje, ha látszólag közelebb kerül is a költői énhez, más, tárgyiasabb, a megelőző korszak összes költői eredményeit magában foglaló, egyes szám első személyű világ-én. A Föld emlékei (1986) ciklusában a roncsok, maradványok, sínek, séták hordozzák magukban a láthatatlan, csak a költői tudatban érzékelhető múlt–jelen kapcsolatokat. Mint az esszé megújítója, 64 hattyú c. (1975) könyvében az alkotáslélektan (Tudjuk-e, hogy mit csinálunk?), a vers- és műfordításgyakorlat, a költői portrévázlatok és a verselemzés témái szerepelnek. Fegyelmezett, humorral, könnyed beszédmóddal fűszerezett nyelvezete teszi mély, bonyolult gondolatait is érzékletessé és élvezhetővé. Metszetek (1982) c. könyve a fentieken túl a verselmélet (A vers mértana-ciklus) körében fejt ki nagy jelentőségű, versírói tapasztalattal erősített alapvetést. A hegyi költő (1984) c. esszémonográfia a Babits-i költészetet objektív líra-kezdetként felfogó értelmezésével a Nemes Nagy Ágnesi életmű csúcsteljesítménye. A Látkép gesztenyefával (1987) Nemes Nagy Ágnes életét interjúkon, emlékezéseken át eleveníti fel; s a pályatársakról, filmről készült vázlatokkal, valamint az Irodalmi szénaboglya „szösszeneteivel” teszi a művet még sokszínűbbé. A Szőke bikkfák (1988) rádiós verselemzéseinek gyűjteménye. A Vándorévek c. kötetben (1964) műfordításait adja közre. Nemes Nagy Ágnes fordításait tartalmi hűség, pontosság jellemzi; formakészsége széles skálán mozog: a könnyed daltól a filozofikus, avantgárd versig. Drámafordításait, többek között Corneille Cid, Cinna, Brecht Jó embert keresünk, A kaukázusi krétakör, Kurázsi mama és gyermekei c. darabjait, Racine- és Moliere-fordításait színházak is bemutatták. Népszerű gyermekversei és meséi a műfaj lehetőségeit gazdagították (Aranyecset, 1962; Bors néni könyve, 1978; Szökőkút, 1979; Felicián vagy A tölgyfák tánca, 1987). (Újhold)

Művek
1946 – Kettős világban (versek)
1957 – Szárazvillám (versek és műfordítások)
1961 – Barátaink a ház körül (verses képeskönyv)
1961 – Jó reggelt, gyerekek (verses képeskönyv)
1963 – Ki ette meg a málnát? (verses képeskönyv)
1965 – Lila fecske (gyermekversek)
1967 – Napforduló (versek)
1969 – A lovak és az angyalok (válogatott versek)
1974 – Mit látunk az utcán? (verses képeskönyv)
1975 – 64 hattyú (esszék)
1975 – Mennyi minden (gyermekversek)
1978 – Bors néni könyve (gyermekversek, mesék)
1979 – Szökőkút (gyermekversek)
1979 – Éjszakai tölgyfa (versek)
1980 – Egy pályaudvar átalakítása (versek)
1981 – Között (összegyűjtött és új versek)
1982 – Metszetek (esszék)
1986 – A Föld emlékei (összegyűjtött és új versek)
1987 – Látkép gesztenyefával (esszék)
1988 – Szőke bikkfák (válogatott verselemzések)
1989 – Szó és szótlanság (összegyűjtött esszék I)
1992 – A magasság vágya (összegyűjtött esszék II)
1995 – Összegyűjtött versek (összegyűjtött és kiadatlan versek)
1998 – A hegyi költő (Tanulmánykötet Babits Mihályról) Kairosz kiadó
1999 – Nemes Nagy Ágnes összegyűjtött versei
2004 – Az élők mértana I-II. Osiris Kiadó, Bp. (Prózai írások)