NAGY Imre (Sárrétudvari, 1896. október 23. - 1942. december 6.): költő. Hat elemit végzett, szegényparaszt napszámosként élt haláláig, soha nem jutott túl az irodalmi élet peremén. 1927-től verseit a Magyar Falu c. hetilap közölte, majd a Móricz Zsigmond szerkesztette Kelet Népe, a Híd, a Szabad Szó. Kapcsolatba került a szociáldemokrata földmunkás-mozgalommal, a Márciusi Front debreceni szárnyával. 1938-ban riportjait közölte a Népszava és a Tovább. A verselést autodidakta módon tanulta. Költészete a paraszti nyomor szociografikus leltára, versei a szegénység szépségvágyát, forradalmi indulatait fejezik ki. Lírájában Petőfi, Arany, Ady hatása keveredik a turáni eszmekörrel is érintkező látomásos–sámánisztikus hanggal (Hajnalban az Őrhalmon, Lócsontváz a pusztán Szemléletére a tájjal, történelemmel önmagát egynek tudó ember átpoétizált őskultusza jellemző (Ősanyám a pusztán, Őseim tükre Később a tárgyi–tapasztalati valóság pontos rajza mitologikus megoldásmóddal ötvöződik (Tízen is…, Álmatlan éj).

Művek
Holtak derese, versek, 1940;
Összegyűjtött versek, 1943;
Álmatlan éj, vál. versek, 1958;
Tücsök a máglyán, vál. versek, és próza, 1971;
Tücsök a máglyán, vál. versek, és próza, 1976, 1986.