LÉVAY József (Sajószentpéter, 1825. november 18. – Miskolc, 1918. július 4.): költő, műfordító. Paraszti életformájú nemesi családból származott. 1836–1846 között Miskolcon járt gimnáziumba (az evangélikus líceumba), majd Késmárkon jogot hallgatott. 1847-ben Miskolcon joggyakornok lett. Szemere Bertalan írnokaként részt vett az 1848-as pozsonyi országgyűlésen. A forradalom alatt végig Szemere mellett maradt, csak Aradon váltak el. 1850 februárjáig szüleinél bujkált, majd Pestre utazott, és Bátor Miklós álnév alatt újságíró volt. Ekkoriban ismerkedett meg Arany Jánossal, akivel életre szóló barátságot kötöttek, és ebben az időszakban jelentek meg első versei is. 1852-ben visszatért Miskolcra, és 1860-ig a református gimnázium magyar-latin szakos tanára volt. Ekkor Borsod vármegye alispánja lett, de a tanítással csak 1865-ben hagyott fel teljesen, amikor a főispán főjegyzővé nevezte ki. 1895-ben Borsod vármegye alispánja lett, de 1896 elején nyugdíjba vonult. 1918-ban halt meg; végakaratának megfelelően a sajószentpéteri református temetőben, szülei mellett helyezték örök nyugalomra. Bár korának népszerű és elismert művésze volt, mára elfeledte az utókor. Költészetére a keresetlen egyszerűség jellemző (amely nem azonos sem a petőfieskedő, Szabolcska-féle népieskedéssel, sem a parlagiassággal), a vidéki élet apróbb-nagyobb örömeinek megéneklése (akárcsak az antik költők némelyikénél, mint például Horatius); a kordivatot sosem követte; valamint a magyaros (rímes, pergő ritmusú, ütemhangsúlyos) versformák használata. Műfordítóként Robert Burns verseit, Seneca műveit, két Moliére-darabot, Shakespeare-től többek között A makrancos hölgyet, a IV. Henrik egyes részeit, a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabokat fordította magyarra. Miskolcon könyvtár viseli a nevét és a Lévay-hagyaték a Herman Ottó Múzeum egyik legnagyobb dokumentum és tárgyi együttese.

Verses kötetei
Lévay József újabb költeményei, Pest, 1856;
Lévay József összes költeményei 1846–1880, 1–2, 1881;
Lévay József újabb költeményei, 1898;
A múzsa búcsúja, versek, 1909;
Lévay József utolsó versei 1909–1918, 1925;
Lévay József verseiből, 1934;