KRIZA János (Nagyajta, 1811. június 28. – Kolozsvár, 1875. március 26.) Tanulmányait 1820-ban a torockói algimnáziumban kezdte, a felsőbb osztályokat 1825-től Székelykeresztúron majd 1829-től Kolozsváron járta. Ugyanott végezte 1833-ban a bölcseletet és teológiát. 1833–35-ig akkori szokás szerint a jogot is hallgatta. Megtanult németül, angolul és franciául, buzgó munkása volt az 1830-as években alakult kollégiumi olvasótársaságnak és Szentiváni Mihállyal megindítója a kis kör Viola, később Remény című folyóiratának. 1835-ben megválasztották a kolozsvári unitárius egyház lelkészévé, de hittudományi képzettségének befejezése végett két évre külföldi egyetemekre küldték és Berlinben főleg bölcseleti, s hitoktatói tanulmányait folytatta, ezek mellett a nyelvészettel is előszeretettel foglalkozott. 1837 nyarán visszatért; azonban máj- és lépbetegsége miatt, csak a borszéki fürdőn töltött két hónap után foglalta el papi hivatalát, melybe az 1840. évi bölöni zsinaton szentelték fel. A Magyar Tudományos Akadémia 1841. szeptember 3-án levelező tagjának választotta, a Kisfaludy Társaságnak 1863-ban rendes tagja lett. 1861. július 1-jén a tordai zsinaton püspöknek választották. Korai verse, Ivásnál c. bordala a népdaltól tanult egyszerűségével tűnik ki. Verseit Csokonai-szerű lágy finomság, gyengéd lebegés jellemzi (A bokréta, Illa berek…). A bánatos szerelem témáit is játékos, kedves humor enyhíti (Az én sírom). A szentimentális, halálhangulatot kedvelő lírát A sóhaj c. versében ki is gúnyolta. Az epigramma is kedvenc műfaja volt. Ebben a reformkori közszellem megújulásvágyát (Kérés, Ébredés), a nemesség szatirikus bírálatát (A magyar vitéz, Dél, Nemesülés, Honi nagyság), olykor a zsellérsors sanyarúságát verselte meg (Zsellér sírfáján, Pórfiú, Úrbér). Politikai gondolkodását A villám c. zsarnokellenes verse mutatja. Nem volt radikálisabb a reformkori liberális átlagnál (Kölcsey a népszónok, Széchenyi, Az árva, Egyesülés, Egység), de a társadalom kérdéseit a nép szemszögéből jelenítette meg. Szemében a zsarnok mindig a népnek, nem csupán a nemzetnek elnyomója. Maradandót népdalaiban alkotott. Legtöbbjében van valami személyes érdekeltség, bensőséges melegség (p. Csipkebokor, galagonya). Sikerrel találta el a székely észjárást; az erdélyi táj képe természetesen olvad a vers hangulatába. Székely határőr katonák ajkára adja az Erdővidék az én hazám s a Szegény székely nótája c. dalait. Módszerében és művészi felfogásában Kisfaludy Károly és Czuczor folytatója: a népdalt ő is népi alak ajkára költi, s nem saját érzelmeinek kifejezésére folyamodik népi formákhoz. Mégis lényeges a különbség, amely már Petőfihez közelíti: a népsors hiteles tükrözése, a néppel való érzelmi összeforrottság. Kriza János ifjúsága óta gyűjtötte a székely népköltészet alkotásait, s már kötetnyi anyaga volt, amikor Erdélyi János megkezdte a maga gyűjtését. Kriza János gyűjteményének kiadására nem akadt vállalkozó; ő csak az 50-es évek végén, Gyulai Pál ösztönzésére kezdett hozzá gyűjtésének sajtó alá rendezéséhez. 1863-ban jelent meg a Vadrózsák: első modern szempontú népköltési kiadványunk. Kiejtéshez híven a tájszólást megőrizve közölte a szöveget. Dalok mellett balladák, gúnyversek, házasító dalok, regösénekek, mondókák, közmondások, népmesék sorakoznak; továbbá tájszótár s értekezés a tájszólásról. Kriza János legnagyobb érdeme a székely népballadakincs fölfedezése.

Művek
Költeményei, kiad. KOVÁCS János, bev. GYULAI Pál, 1893;
Erdélyi tájszótár, 1940;
Vadrózsák, bev. VISKI Károly, 1–3, 1943;
Székely népköltési gyűjtemény, vál., kiad. GERGELY Pál, KOVÁCS Ágnes, 1–2, 1956;
Az apám lakodalma, székely népmesék, szerk. FARAGÓ József, Bk., 1957;
Az álomlátó fiú, székely népmesék, vál., kiad. KOVÁCS Ágnes, 1961;
Vadrózsák, kiad. FARAGÓ József, Bk, 1975;
Vadrózsák, hasonmás, bev. KRIZA Ildikó, 1987;
Székely népmesék, szerk. BENCSIK Gábor, 1998.