KOSZTOLÁNYI Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3): író, költő, műfordító, újságíró. Apja, Kosztolányi Árpád a helyi gimnázium matematika-fizika szakos tanára, majd igazgatója volt. Anyja, Brenner Eulália. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte. 1901-ben osztálytársával, Friedmann /később Fenyves/ Ferenccel az Előre című diáklapot szerkeszti. Ebben az évben megjelenik első verse a Budapesti Naplóban, melynek címe: Egy sír. Egy önképzőköri ülésen összeveszik tanárával, Révfy Zoltánnal, ezért kicsapják. Ezt követően tanulmányait rövid ideig magántanulóként folytatja a szegedi gimnáziumban. 1903-ban a szabadkai gimnáziumban érettségizik. Szeptembertől a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója. A híres Négyesy László szemináriumon barátságot köt Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Oláh Gáborral, Zalai Bélával. Rövid ideig a bécsi egyetem bölcsészkarán is tanul, elsősorban Emil Reich filozófiai és Wilhelm Jerusalem lélektani előadásait hallgatja.A Kisfaludy Társaság pályázatára lefordítja Byron Childe Haroldját, de pályaművét késve küldi el. 1905-től ismét a budapesti egyetem hallgatója. Szakvizsgáját nem teszi le, mert a következő évben kétszáz korona fizetéssel állást vállal a Budapesti Naplónál. 1908-ban a Hét, az Élet, az induló Nyugat munkatársa lesz. 1910-ben utazást tesz Franciaországban és Olaszországban. A Petőfi Társaság tagjává választja. 1911-ben a Világ belső munkatársa. A budapesti Nemzeti Színház kérésére lefordítja Pedro Calderón de la Barca Úrnő és komorna című vígjátékát. 1913. május 8-án feleségül veszi Harmos Ilonát /írói álneve: Görög Ilona/. Még ebben az évben megismerkedik Thomas Mann-nal, és kiadja néhány karcolatát, rajzát Mécs címmel. 1915. április 18-án megszületik Ádám fia. 1916-ban tagja lesz a budapesti Világ című szabadkőműves páholynak. 1917-ben a Pesti Napló belső munkatársa. Ugyanebben az évben az Esztendő szerkesztője Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád mellett. Alapító tagja a Vörösmarty Akadémiának. A Közoktatásügyi Népbizottság megbízza másokkal együtt Marx Károly A tőke című munkájának lefordításával. A tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék belső munkatársa, részt vesz a Szabó Dezső vezette Magyar Írók Nemzeti Szövetségének munkájában, de hamarosan szakít vele. 1919. szeptember 29-én unokatestvére, Csáth Géza öngyilkos lesz. Kiválik az Új Nemzedék szerkesztőségéből, a Pesti Hírlap munkatársa lesz, ahol haláláig dolgozik. 1922-ben jelenik meg A véres költő /későbbi kiadásokban: Néro, a véres költő/ című regénye. A regény 1923-as német fordításához Thomas Mann ír előszó-levelet.Ezért a művéért a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjjal tünteti ki. 1924-ben újra Olaszországban jár, ahol XI.Pius pápa magánkihallgatáson fogadja. 1930. február 2-án a Magyar Írók Egyesületének közgyűlésén felolvassa Lenni vagy nem lenni című tanulmányát. A Kisfaludy Társaság tagjai közé választja, a székfoglaló ülésen Életre-halálra és Európa című verseit mondja el. Hozzákezd Mostoha című regényéhez, illetve drámájához. /A befejezetlenül maradt mű fennmaradt részleteit 1965-ben Dér Zoltán teszi közzé./ Decemberben a Magyar Pen Klub elnökévé választják. 1931-ben Münchenben meglátogatja Thomas Mannt; Frankfurtban rádióelőadást tart. Júniusban részt vesz a nemzetközi PEN Klub hollandi kongresszusán. Londonban fogadja Rothermere lord, aki ezer angol fontot ajánl fel az 1931-ben megjelent legjobb magyar mű szerzőjének. Kosztolányi Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond között osztja meg a díjat. Doornban interjút készít II. Vilmossal, a száműzött német császárral. 1932-ben francia becsületrenddel tüntetik ki. A konzervatív írók támadására, hogy megmentse a budapesti nemzetközi kongresszust, lemond a Pen Klub elnökségéről, a kongresszuson az elnöki tanács tagjaként vesz részt. 1933-ban ínyén vörös foltot fedez fel, a rák első tüneteként. A Nyugat november 16-ai számában megjelenik a Hajnali részegség című verse. 1934 áprilisában Erdélyben jár előadókörúton. Megoperálják, a fasori szanatóriumban lábadozik, Berlinbe, majd Stockholmba utazik, ahol rádiumbesugárzással kezelik. 1935 tavaszán néhány hetet Dalmáciában tölt. A visegrádi újságíró-üdülőben megismerkedik Radákovich Máriával, hozzá írja a Szeptemberi áhítatot. 1936 februárjában újra Stockholmba utazik feleségével, rádiumbesugárzást kap. Hazaérkezése után megint megoperálják. Nyáron egy hónapot Tábor utcai házában tölt,majd visszaszállítják a Szent János Kórházba. "Orrán keresztül, csövön át, folyékony étellel tápláljuk, siralmasan-írja Kosztolányi Dezsőné.-Beszélni sem tud. Most ír, és ennek a kötetnek minden egyes szava szívettépő, torokhasító olvasmány." November 3-án 11 órakor hal meg.

Műveből
Verses drámafordítások, 1–2, 1982;
Összes versei, 1–2, 1984;
Bölcsőtől a koporsóig, 1987;
Idegen költők, 1988;
Elsüllyedt Európa, 1996;