Kosztolányi Dezső 
Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3.
író, költő, műfordító, kritikus, esszéista, újságíró
Kosztolányi Dezső Nem tudtam én
Kosztolányi Dezső Már megtanultam
Kosztolányi Dezső Légy áldott, régi hely
Kosztolányi Dezső Fejtörő felnőtteknek

KOSZTOLÁNYI Dezső (Szabadka, 1885. március 29. – Budapest, Krisztinaváros, 1936. november 3): író, költő, műfordító, újságíró. Apja, Kosztolányi Árpád a helyi gimnázium matematika-fizika szakos tanára, majd igazgatója volt. Anyja, Brenner Eulália. Elemi iskoláit és gimnáziumi tanulmányait Szabadkán végezte. 1901-ben osztálytársával, Friedmann /később Fenyves/ Ferenccel az Előre című diáklapot szerkeszti. Ebben az évben megjelenik első verse a Budapesti Naplóban, melynek címe: Egy sír. Egy önképzőköri ülésen összeveszik tanárával, Révfy Zoltánnal, ezért kicsapják. Ezt követően tanulmányait rövid ideig magántanulóként folytatja a szegedi gimnáziumban. 1903-ban a szabadkai gimnáziumban érettségizik. Szeptembertől a budapesti egyetem bölcsészkarának magyar-német szakos hallgatója. A híres Négyesy László szemináriumon barátságot köt Babits Mihállyal, Juhász Gyulával, Oláh Gáborral, Zalai Bélával. Rövid ideig a bécsi egyetem bölcsészkarán is tanul, elsősorban Emil Reich filozófiai és Wilhelm Jerusalem lélektani előadásait hallgatja.A Kisfaludy Társaság pályázatára lefordítja Byron Childe Haroldját, de pályaművét késve küldi el. 1905-től ismét a budapesti egyetem hallgatója. Szakvizsgáját nem teszi le, mert a következő évben kétszáz korona fizetéssel állást vállal a Budapesti Naplónál. 1908-ban a Hét, az Élet, az induló Nyugat munkatársa lesz. 1910-ben utazást tesz Franciaországban és Olaszországban. A Petőfi Társaság tagjává választja. 1911-ben a Világ belső munkatársa. A budapesti Nemzeti Színház kérésére lefordítja Pedro Calderón de la Barca Úrnő és komorna című vígjátékát. 1913. május 8-án feleségül veszi Harmos Ilonát /írói álneve: Görög Ilona/. Még ebben az évben megismerkedik Thomas Mann-nal, és kiadja néhány karcolatát, rajzát Mécs címmel. 1915. április 18-án megszületik Ádám fia. 1916-ban tagja lesz a budapesti Világ című szabadkőműves páholynak. 1917-ben a Pesti Napló belső munkatársa. Ugyanebben az évben az Esztendő szerkesztője Hatvany Lajos, Karinthy Frigyes, Tóth Árpád mellett. Alapító tagja a Vörösmarty Akadémiának. A Közoktatásügyi Népbizottság megbízza másokkal együtt Marx Károly A tőke című munkájának lefordításával. A tanácsköztársaság bukása után az Új Nemzedék belső munkatársa, részt vesz a Szabó Dezső vezette Magyar Írók Nemzeti Szövetségének munkájában, de hamarosan szakít vele. 1919. szeptember 29-én unokatestvére, Csáth Géza öngyilkos lesz. Kiválik az Új Nemzedék szerkesztőségéből, a Pesti Hírlap munkatársa lesz, ahol haláláig dolgozik. 1922-ben jelenik meg A véres költő /későbbi kiadásokban: Néro, a véres költő/ című regénye. A regény 1923-as német fordításához Thomas Mann ír előszó-levelet.Ezért a művéért a Magyar Tudományos Akadémia Péczely-díjjal tünteti ki. 1924-ben újra Olaszországban jár, ahol XI.Pius pápa magánkihallgatáson fogadja. 1930. február 2-án a Magyar Írók Egyesületének közgyűlésén felolvassa Lenni vagy nem lenni című tanulmányát. A Kisfaludy Társaság tagjai közé választja, a székfoglaló ülésen Életre-halálra és Európa című verseit mondja el. Hozzákezd Mostoha című regényéhez, illetve drámájához. /A befejezetlenül maradt mű fennmaradt részleteit 1965-ben Dér Zoltán teszi közzé./ Decemberben a Magyar Pen Klub elnökévé választják. 1931-ben Münchenben meglátogatja Thomas Mannt; Frankfurtban rádióelőadást tart. Júniusban részt vesz a nemzetközi PEN Klub hollandi kongresszusán. Londonban fogadja Rothermere lord, aki ezer angol fontot ajánl fel az 1931-ben megjelent legjobb magyar mű szerzőjének. Kosztolányi Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond között osztja meg a díjat. Doornban interjút készít II. Vilmossal, a száműzött német császárral. 1932-ben francia becsületrenddel tüntetik ki. A konzervatív írók támadására, hogy megmentse a budapesti nemzetközi kongresszust, lemond a Pen Klub elnökségéről, a kongresszuson az elnöki tanács tagjaként vesz részt. 1933-ban ínyén vörös foltot fedez fel, a rák első tüneteként. A Nyugat november 16-ai számában megjelenik a Hajnali részegség című verse. 1934 áprilisában Erdélyben jár előadókörúton. Megoperálják, a fasori szanatóriumban lábadozik, Berlinbe, majd Stockholmba utazik, ahol rádiumbesugárzással kezelik. 1935 tavaszán néhány hetet Dalmáciában tölt. A visegrádi újságíró-üdülőben megismerkedik Radákovich Máriával, hozzá írja a Szeptemberi áhítatot. 1936 februárjában újra Stockholmba utazik feleségével, rádiumbesugárzást kap. Hazaérkezése után megint megoperálják. Nyáron egy hónapot Tábor utcai házában tölt,majd visszaszállítják a Szent János Kórházba. "Orrán keresztül, csövön át, folyékony étellel tápláljuk, siralmasan-írja Kosztolányi Dezsőné.-Beszélni sem tud. Most ír, és ennek a kötetnek minden egyes szava szívettépő, torokhasító olvasmány." November 3-án 11 órakor hal meg.

Műveből
Verses drámafordítások, 1–2, 1982;
Összes versei, 1–2, 1984;
Bölcsőtől a koporsóig, 1987;
Idegen költők, 1988;
Elsüllyedt Európa, 1996;