ERDÉLYI János (Kiskapos, 1814. április 1.– Sárospatak, 1868. január 23.): költő, kritikus, filozófus.  Tanulmányait 1824-től a sárospataki kollégiumban végezte, 1835-től a jogot is. Közben több ízben nevelői állást vállalt. Tanítványaival többször megfordult Pesten és módjában állt megismerkedni a reformkor politikai és irodalmi életének számos nevezetes alakjával. 1834-től rendszeresen megjelenő verseivel, kritikáival neve ismertté lett. 1837-től Pesten patvarista, 1841-ben ügyvédi oklevelet szerzett. Egyik tanítványával, Máriássy Bélával nagyobb külföldi utat tett Olaszországban, Ny- és Közép-Európában (1844-45). Utazásairól érdekes levelekben számolt be a Regélő és a Pesti Divatlap hasábjain, a 40-es években már az irodalmi élet fő erőssége. 1842-ben Garay Jánossal szerk. a Regélőt, Pesti Divatlapot, ugyancsak 1842-től a Kisfaludy Társ. tagja, majd titkára (1843-1860). A népköltészetről tartott székfoglalója után hozzákezdett nagy jelentőségű vállalkozásához, a népdalok és mondák gyűjtéséhez. 1847-ben mint a Szépirodalmi Szemle szerk.-je az esztétikai szemléletű kritikát vezette be, tanulmányaival Petőfi útját készítette elő. 1848-49-ben a Nemzeti Színház ig.-ja. 1849-ben a Respublica c. lapot szerk. A fegyverletétel után menekülnie kellett. 1851-ben meghívták a sárospataki főisk. bölcseleti tanszékére, amelyen esztétikai és pedagógiai előadásokat is tartott. Részt vett az Újabb Nemzeti Könyvtár szerkesztésében. 1857-ben megalapította a Sárospataki Füzeteket és egyben szerk. is 1859 végéig, majd ismét 1864-66-ig; 1859-ben kezdeményezője volt a Kazinczy-ünnepélynek, s 1860-ban rendezője a sárospataki főisk. alapítása 300. évfordulóján rendezett ünnepségnek. 1863-tól a főisk. könyvtárosa lett, ezzel együtt a magyar irodalmi tanszéket foglalta el. Sárospataki tevékenysége is jelentős, bár az országos irodalmi központtól eltávolodott. 1848 előtt Herder szellemében kezdett népköltési gyűjtőmunkájával hozzájárult a népies költészet diadalra jutásához. Különösen esztétikai, irodalomelméleti és kritikai munkássága jelentős. Esztétikájának alapelveiben és filozófiájában Hegel eszméit fogadta el az ellentmondásokon át végbemenő történeti fejlődésről, a mennyiségi és minőségi változásról stb. Mo.-on elsőnek folytatott kritikai munkásságot a dialektikus módszer alkalmazásával. Sárospataki időszakában Hegelnek már nem dialektikáját, hanem idealizmusát állította előtérbe, és inkább a filozófia múltjára fordította figyelmét, bár ekkor is erősen bírálta a retrográd "egyezményes" rendszert (Szontagh Gusztáv, 1855). 

Művei
Nemzeti iparunk (Pest, 1843); 
Erdélyi János költeményei (Buda, 1844); 
Magyar népköltési gyűtemény. Népdalok és mondák (I-III. Pest, 1846-48); 
Szabadhangok (Pest, 1849); 
Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); 
Erdélyi János kisebb prózái (I-II. Sárospatak, 1863); 
A bölcsészet Magyarországon (Bp., 1885); 
Válogatott esztétikai tanulmányok (Bp., 1953); 
Erdélyi János Útinaplója és úti levelei (sajtó alá rendezte T. Erdélyi Ilona, Bp., 1960-61); 
Válogatott művei (Lukácsy Sándor gondozásában, Bp., 1961); 
Erdélyi János levelezése (sajtó alá rendezte T. Erdélyi Ilona, I-II. Bp., 1960-62).