DERZSI Sándor (Somogyom, 1919. szeptember 27.– Budapest, 1978. január 23.): költő. Az erdélyi származású költő 1942-ben debütál Szenvedések mámorában c. kötetével, amelyen kívül életében nem jelenik meg több. Ígéretes költőnek tartják. Alapító tagja a háború után Kolozsvárott alakuló Romániai Magyar Írók Szövetségének, majd 1945-ben Magyarországon telepedik le. Ígéretes folytatás után Gábor Andor lesújtó kritikája visszaveti, majd 56-os szereplése miatt kerül börtönbe, illetve elmegyógyintézetbe. Jobbára kiadatlan költészetére 1998-ban figyelnek föl a pályatársak, halála 20. évfordulóján rehabilitáló cikkek, tanulmányok jelennek meg. Elfeledett, ismeretlen költészete az erdélyi líra hagyományaiból táplálkozik. „Petőfi-örökség verselésben és szonett-forma. Irodalomtörténeti ellentmondás? Derzsi Sándor számára nem az. Ezen a hangon, ebben a műformában fejezi ki magát, reagál minden külső és belső ingerre. Ő, aki fiatalon költők, jó költők közelében, baráti társaságában élt, majd Budapestre átköltözve, történeti események sűrűjébe és szintén jelentős személyiségek vonzáskörébe került - mélyülő magányában, betegen -, egyre inkább átadja magát a ritmus, a rímek csábításának, a pillanatnyi kedélyállapotnak, a leírt sorokhoz már nem tér vissza, nem javít verseibe. Így aztán utókori ítéletként fogadhatjuk el azt, amit egyik feljegyzésében maga Derzsi Sándor fogalmazott meg. A mondat persze értelmezhető, érvényre juttatása nem könnyű. De fennmarad valamennyi műve, s ha nem a műve, akkor az élete... Ezt a tragikus XX. századi életet - anyagi kiszolgáltatottságával, lázadásaival, román és magyar börtöneivel, kényszerű szülőföldfeladással, elmegyógyintézetével, elmagányosodásával, 1940-nel és 1956-tal, intézményeknek és személyiségeknek címzett leveleivel... Derzsi Sándor történeleminek mondható életét a historikusok figyelmébe kell ajánlani. A versek egy része pedig bekerülhet az erdélyi s az egyetemes magyar költészetet számontartók látókörébe, az újrakiadások s a nyomukban születő értékelések után.” - írja Kántor Lajos Az eltűnt költő c. írásában, mely Derzsi Szabadító ének c. gyűjteményes kötetének előszava egyben.

Művek
Szenvedések mámorában, Kolozsvár, 1942.