DUDÁS Kálmán (Kishegyes, 1912. augusztus 27. - Budapest, 1983. július 18. ): költő, műfordító. Az általános iskolát szülőhelyén, a gimnáziumot Verbászon végezte, Zágrábban szerzett gyógyszerészeti diplomával Topolyán lépett állásba, a 2. vh. után uo. gimnáziumi m. tanár. 1948 őszén Mo.-ra költözött. Műfordítói munkásságáért 1971-ben a Szerb PEN Klub, 1978-ban a Horvát Írószövetség díját kapta. Költészete nem sokat változott, csak formailag tökéletesedett. Erősödött benne József Attila hatása, s ezzel összefüggésben szociális érzékenysége, melyet zavarba hoz az 1941-i politikai fordulat. Igazi hangját 1945 után sem lelte. A börtön traumái mélyítették emberi válságát, de ez nem kapott hangot költészetében. Sérelmeit műfordítói tevékenységgel igyekezett feledtetni. M. Krleza műveit (Glembay család, Glembay Ltd), I. G. Kovačić Tömegsír c. költeményét, s a klasszikus jugoszláv elbeszélőket (1958) fordította. Újabb költői megszólalása tájverseinek elmélyülését hozta, ihletői a múló idő, az emlékek. Versei míves pillanatfelvételek, suhanások, melyeket tárgyias elemekkel „földel le”. Németből (Lenau, Nietzsche), franciából (Baudelaire), oroszból (Jeszenyin), szerbből és horvátból (P. Šegedin, V. Popa) fordított.( délvidék )

Művek
Déli szél, versek, Szabadka, [1930 k.];
Vád helyett, versek, 1941;
Egy marék föld, versek, Zombor, [1944];
Szederillat, válogatott versek, 1961;
Sugaras evezőkkel, versek, 1971;
Percek pillakörén, versek, 1975;
Kettős szélárnyék, versek, 1981.