CSOKITS János (Budapest, 1928. június 30. - Tata, 2011. augusztus 4.) költő, műfordító, rádiószerkesztő. 1946-ban a budapesti Tudományegyetemen jogot kezdett tanulni, de tanulmányait politikai okokból nem fejezhette be. 1949-ben Nyugatra menekült. 1953-ig Párizsban élt és különböző foglalkozásokat űzött. 1953–54-ben, majd 1963 és 1974 között Münchenben a Szabad Európa Rádiónál hírszerkesztő, 1974-től 1986-ig Londonban a BBC magyar osztályának munkatársa. Versei és egyéb írásai a Látóhatárban, az Új Látóhatárban, az Irodalmi Újságban, a Külhoni Szövegtárban jelentek meg. Szerepelt a Kilenc költő és az Anthologie de la Poésie Hongroise című antológiákban. Ted Hughes angol költővel Pilinszky János-verseket ültetett át angol nyelvre. 1986-ban bekövetkezett nyugalomba vonulása után Andorrában élt. „1928-ban születtem Budapesten, ott nőttem fel, és ott végeztem iskoláimat. Jogásznak készültem, de tanulmányaimat nem tudtam befejezni, mert egy diszkrét figyelmeztetést kaptam valakitől, akit behívattak az ÁVO központjába, az Andrássy út 60. alá, és azt tudakolták tőle, hogy miféle alak vagyok én, aki ellen már hét feljelentés fekszik náluk: részben az egyetemről, részben azokból a presszókból, ahol esténként vélt barátaimmal találkoztam. Azt a tanácsot kaptam a figyelmeztetőmtől, hogy azonnal tűnjek el az egyetemről és a presszókból, ahová jártam, mert már figyelnek. Ezek után 1949-ben illegálisan hagytam el az országot, és öt évtizedet töltöttem nyugati országokban: Párizsban, Münchenben, Londonban, és végül Andorrában, ahonnan 1999-ben tértem haza. 1946-ban kezdtem verseket írni, de csak 1951-ben, Párizsban értettem meg, hogy a versírás számomra szükséglet, és egyben terápia az élet ellen. Megjelent már néhány verseskötetem, de egyikkel se vagyok maradéktalanul megelégedve, ezért összeválogattam azokat a verseimet, amelyeket korábbi köteteimből kihagytam, de most azt hiszem, hogy nem hagyhatók ki ebből (Válogatott versek, NAP KIADÓ KFT., 2009) a kötetből. Több régebben írott és kötetben is kiadott verset különböző okokból ma már nem vállalok, ezért kihagytam ebből a könyvből. Ezt a könyvet én válogattam és szerkesztettem 1951 és 2008 között írott, illetve átírt verseimből. Az 1951 előttieket éretlennek tartom.” 2011. augusztus negyedikén, nyolcvanhárom éves korában befejezte földi létét Csokits János párizsi, londoni, müncheni, andorrai és tatai költő. Régivágású úriember volt, nagyműveltségű, pedáns, érzékeny, olykor borongó, más kedvében nyájas. Jelentékeny alakja a XX–XXI. századi magyar költészetnek.

Művek 
Látogatás egy égitesten, válogatott versek, 1948–1984, Boston, 1988, Szombathely, 1991; 
Pilinszky Nyugaton, A költő harminckét levelével, 1992; 
Pilinszky János, Wüstenei der Liebe, ford., 1992 (Hans-Henning Paetkével).
Recenziók, kommentárok, glosszák, Móricz Zs. Városi Könyvtár, 1997;
Válogatott és új versek, József Attila Megyei Könyvtár, 1999;
Testvére minden kőnek, József Attila Megyei Könyvtár, 2005;
Válogatott versek, NAP KIADÓ KFT., 2009