Cs. SZABÓ László; Csekefalvi Szabó (Budapest, 1905. november 11. – Budapest, 1984. szeptember 28.): író, esszéíró, kritikus. Gyermekkorát Kolozsvárott töltötte, 1918-ban szüleivel Bp.-re költözött. A közgazdasági egyetemen szerzett diplomát, 1925–26-ban Párizsban a Sorbonne hallgatója volt. 1932–35-ig Éber Antalnak, a M.–Olasz Bank és a bp.-i Kereskedelmi és Iparkamara elnökének titkára. 1935–1944 között a M. Rádió irodalmi osztályának vezetője; jelentős szerepet vállalt az élő m. irodalom megismertetésében. 1936-ban Baumgarten-díjat kapott. Több alkalommal járt Nyugat-Európában. 1944-ben a német megszállás után bujkálni kényszerült. 1945-től a Képzőművészeti Főiskola művelődéstörténeti tanszékének vezetője. 1948 végén Olaszo.-ba utazott tanulmányútra. Nem tért haza. Rómában és Firenzében élt, 1951-ben Angliában telepedett le, 1983-tól a BBC munkatársa volt. Fontos szerepet vállalt a nyugati m. irodalom összefogásában. 1972-ben nyugalomba vonult. 1980-tól évente hazalátogatott, bejárta az országot, és kapcsolatot teremtett az irodalmi és művészeti élet képviselőivel. Bp.-en váratlanul halt meg, végakarata szerint Sárospatakon helyezték örök nyugalomra. – A Nyugat „esszéíró nemzedékének” tagjaként indult. Részt vett az antifasiszta szellemi ellenállásban. Az emigrációban számot adott az idegenben élő m. író helyzetéről: a hontalanságról és számkivetettségről. Fő érdeklődési területei: az olasz reneszánsz, a klasszikus angol festészet, Shakespeare munkássága, valamint a m. irodalom öröksége és kortársi eredményei. Cs. Szabó László a „szerelmes földrajz” fogalmának megteremtője, Szabó Zoltán azonos című munkájának ihletője. ( Erdély ) 

Művek 
Franklin Delano Roosevelt, 1935; 
Hét nap Párizsban, útikönyv, [1936]; 
Apai örökség, elb. (1936); 
Doveri átkelés, [1937]; 
Levelek a száműzetésből, tan., [1937]; 
Magyar néző, napló, [1939]; 
Fegyveres Európa, útinapló, [1939]; 
Erdélyben, [1940]; 
A kígyó, elb., [1941]; 
Három költő, antológia, [1942]; 
Haza és nagyvilág, tan., 1943; 
Két part, karcolatok, 1946; 
Irgalom, elb., Róma, 1955; 
Téli utazás, München, 1956; 
Félszáz ének és egy játék, München, 1959; 
Halfejű pásztorbot,hajónapló, London, 1960; 
Ország és irodalom, tan., Brüsszel, 1963; 
A nyomozás, útirajzok, elb., Oslo–Bécs, 1966; 
Hunok nyugaton, München, 1968, Bp., 19942; 
Római muzsika, naplók, esszék, München, 1970; 
Petőfiék, tan., München, 1973; 
Pokoltornác, prózaversek, London, 1974; 
Két tükör közt, beszélgetések, Bázel, 1977; 
Vérző fantomok, elb., München, 1979; 
Hűlő árnyékban, Bern, 1982; 
Alkalom, esszék, 1982; 
Közel s távol, ögy. elb., 1983; 
Őrzők, esszék, 1985; 
Görögökről, esszék, 1986; 
A kígyó, vál. elb., 1986; 
Shakespeare, esszék, 1987; 
Kárpát kebelében, Szellemi utazás, vál., szerk SAS Péter, utószó POMOGÁTS Béla, 1994.