BERZSENYI Dániel (Hetye, 1776. május 7.– Nikla, 1836. február 24.): költő. Berzsenyi Dániel, a magyar nemesi költészet - Vörösmarty mellett - legnagyobb képviselője, 1776-ban született a Vas megyei Egyházashetyén, evangélikus nemesi családból. 1790 és 1795 között a soproni evangélikus líceumban tanul. 1799-ben feleségül veszi Dukai Takách Zsuzsannát. A visszavonultan élő birtokos költői tehetségét a szomszéd faluban lelkipásztorkodó Kis János fedezi fel 1803-ban, miután évszámra magának írogatott verseit - erős lelkitusa után - megmutatja neki. Így értesül a költő munkásságáról Kazinczy, s az ő postája útján Berzsenyi országszerte híres ember lesz. Költői érdemeiért még táblabírává is megteszik. A vidéki nemes értetlenül fogadja a ráhulló babért - de sajnálja a pénzt, hogy kiadja verseit. Végre katolikus kispapok adják össze a pénzt, hogy kiadják a lutheránus földesúr kötetét. Az emésztő melankóliában szenvedő Berzsenyi költészete és egész személyisége egy letűnt korszak reinkarnációja. Osztályának ősi adottságait hordozza, amelyek őáltala, az elkésett utód által lesznek költészetté. Jelentős vagyona ellenére paraszti egyszerűségben él nála is igénytelenebb nejével. Emberi és művészi konfliktusai is életviteléből adódnak. Pesti utazásai során rajongói mogorva, a nagyváros zajától, fényeitől megszédült emberrel találkoznak. A Kölcsey részéről verseit ért kritikákra még nagyobb bezárkózással, visszavonulással válaszol. Csak lassan, később közeledik ismét a nyilvánossághoz, miközben sokat tanul, csiszolja műveltségét. Romantikus költészetét - különösen ódáit - látszólag antik minták inspirálják, de a horatiusi sorokon a korhangulat csendül keresztül. Legfőbb mondanivalója a múlandóság, amely témában Berzsenyi eléri a költészetben elérhető végső pontokat, ahol a világköltészetben az első mesterek között állna, ha nem volna "néma gyermek minden kis magyar". 1830-ban az Akadémia soraiba fogadja, s annak haláláig tagja.

Kiadások
Összegyűjtött Művei, 1–3, kiadás., bevezető DÖBRENTEI Gábor, Buda, 1842;
Versei, kiadta TOLDY Ferenc, Pest, 1860;
Munkái, 1–2, kiad. TOLDY Ferenc, Pest, 1864;
Költői művei, kiadta. bevezető MERÉNYI Oszkár, 1936;
Versei, az 1808. évi ősszöveg, kiad., bevezető MERÉNYI Oszkár, 1938;
Prózai munkái, kiad., bev. MERÉNYI Oszkár, Kaposvár, 1941;
Összegyűjtött Művei, kiad., utószó MERÉNYI Oszkár, 1956;
Válogatott Művei, kiad. MAYER Erika, bev. MEZEI Márta, 1961;
Összegyűjtött Művei,. kiad., utószó MERÉNYI Oszkár, 1968;
Versei (1808-i kéziratos versgyűjteményének facsimiléje), kiadta MERÉNYI Oszkár, 1976, Ö. M. 1.;
Költői művei, kiadta MERÉNYI Oszkár, 1979;
Művei, kiadta OROSZ László, 1994.