BENICZKY Péter (Vác, 1606. –Nagyszombat, 1664. február 8.): költő. Apja, Vác főkapitánya katonaéletre fogta; hadi érdemeiért nádori birtokadományozásban részesült. 1641-ben egy konstantinápolyi követség tagja. 1642-től főúri családok familiárisa. 1654–58-ig az esztergomi érsek udvartartásának vezetője. Thurzó Mária bizalmasa, végrendeletének végrehajtója. Az ő rokonságával való pereskedés végét nem érte meg. Időtöltésből verselgetett. Ciklusba gyűjtötte szerzeményeit, megtoldva őket Nyéki Vörös Mátyás nyolc, Rimay János egy versével. Gyűjteményének kiadását Bartók István esztergomi kanonokra bízta, és ő Magyar rithmusok címmel jelenttette meg (Nagyszombat, 1664). 1. része 21 hosszabb verset tartalmaz. Balassi, Rimay hatását mutató, barokkos pátosszal írt istenes, bűnbánó, a szerencse forgandóságáról elmélkedő, természetfestő alkotások. Balassi képei elevenednek meg a török ellen buzdító vitézi versében (Hogy az Isten egyedül maga veri a hadakat). A 2. rész 250 magyar példabeszéd és 3 más vers. A Balassi-strófákba tömörített epigrammák közhelyes életbölcsességeket fogalmaznak meg. Főleg ezek váltak népszerűekké. Beniczky Péter szlovákul is megverselte őket.

Kiadások
Régi Magyar Költők Tára, 1987.