BATSÁNYI János (Tapolca, 1763. május 9.– Linz, 1845. május 12.): költő, tanulmányíró, folyóirat-szerkesztő. udvari fogalmazó, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1784-ben Orczy Lőrincz báró fia, István mellett volt nevelő; ennek halálával 1785 végén a kassai kamarai igazgatóságnál mint gyakornok nyert alkalmazást s később írnoknak mozdították elő. Kazinczy Ferenccel és Baróti Szabó Dáviddal megalapította a Magyar Museum (1788–1792) című lapot, és a második számtól egyedül szerkesztette. 1793-ban egy költeményéért hivatalából elbocsátották és Forgách Miklós gróf nyitrai főispánnak magán-titoknoka lett. 1795-ben, a Martinovics-féle összeesküvés alkalmából elfogatván, egy évi fogságra ítéltetett. Augusztusig Budán, azontúl Kufsteinban tartatott, honnan 1796. május 23-án kiszabadulván, Bécsben a bankó-hivatalnál nyert alkalmazást. Ekkor adta ki saját jegyzeteivel Ányos Pál munkáit és dolgozott Ossian fordításán, melyből azonban csak az Iniszthonai háború jelent meg. Napoleon 1809. Bécset megszállván, a Bassanói herczeg, Batsányinak kufsteini fogolytársa, vele fordítatta le a francia császárnak a magyarokhoz intézett proclamátióját; ezért kénytelen volt Batsányi a béke megkötése után a kivonuló francia sereget követni. Ettől fogva Párisban élt 2000 frank évi kegypénzen, melyet akkor is megadtak neki élte végéig, midőn 1814. a franczia fővárosba bevonult győzelmes ausztriai seregnél jelentvén magát, Linzbe internáltatott, hol 1845. május. 12-én meghalt. A Magyar Tudományos Akadémia 1843-ban, midőn élte 80, évét betöltötte, levelező tagjai közé fölvette; 1857. augusztus -én. Toldy tartott fölötte gyászbeszédet. Könyvtárát a nemzeti múzeumnak hagyta. Kántz Zsigmond, nyugalmazott máramarosi bányászati és erdészeti főtanácsos, Batsányi hátrahagyott ereklyéit, arczképét és kéziratait Linzben összegyűjtvén, a Magyar Tudományos Akadémiának küldte meg. 1863. március 11-én évszázados születése napját ünnepelte meg Késmárkon az ottani főiskola ifjúsága, a tanári kar jelenlétében, mely alkalommal emlékbeszéd is tartatott fölötte. Költeményei s cikkei a műfordításról és az irodalmat illetők megjelentek a Magyar Hírmondó (1785), Magyar Museum (1787-90), Orpheus (1790), Szépliteraturai Ajándék (1821-26.) és Tudományos Gyűjtemény (1825. I. 3.) című folyóiratokban.

Munkái
A magyaroknak vitézsége régiek példáival megvilágosítva. Pest, 1785. 
Két magyar hazafi érzékenységei, tekintetes nemes Abauj vármegye öröm-ünnepén Bőjtmás-hava 16. 1790. 
5. A magyar tudósokhoz. I. Faludi Ferencz s több más magyar költők munkájának kiadásáról. II. A nemzeti nyelvről s poezisről és a mai nyelvrontók törekedésiről. Pest, 1821. 
Batsányi János versei. I. kötet. Buda, 1827. 
Batsányi János poétai munkáji. U. ott, 1835. 
Batsányi János költeményei válogatott prózai írásaival egyetemben. Kiadta Toldy Ferencz. Pest, 1865