BATIZI András (Batiz, 1515 körül – ?, 1546 után): protestáns lelkész és reformátor. Mestere Gálszécsi István. 1530-ban, Dévai Bíró Mátyás idejében, Kassán tanított, utóbb Perényi János pártfogolta. 1542–43-ban a wittenbergi egyetemen tanult. 1543-ban Eperjesről levelet írt mesteréhez, Melanchthonhoz. 1545-ben tokaji lelkészként részt vett az erdődi zsinaton. Néhány forrás szerint működött Szikszón, Sátoraljaújhelyt, Erdődön. Evangelikus kátéja (1. kiadása: 1543–45) és 4 bibliai históriája (1540–46), főleg az Izsák házassága népszerű. Az erdődi zsinaton 1545-ben mint tokaji pap vett részt, s egyike volt azon 29 reformátornak, kik az itt kelt 12 hitczikkelyt aláirták. 1550-ben másodszor is megfordult Vittenbergában; később pedig, mint a magyar protestánsok nagyobb része, Luther tanáról Kálvinéra ment át; a beregszászi zsinat (1552.) czikkelyeiben ő is megegyezett. Prédikációs éneke (Az én beszédemet…, 1544) a protestáns történetszemléletet kifejező világkrónika. Valószínűleg szerkesztett helyesírási kézikönyvet (1549). 11 gyülekezeti éneke közül 8-at a közvetlen utókor tulajdonít neki. Híres házaséneke (Jámbor házasok…) magába foglalja a 127–128. zsoltár fordítását is.

Művek
A Hoffgref-féle gyűjtemény több versét és két dallamát megőrizte. 
Szilády Áron összes versét kiadta életrajzi jegyzetekkel (Régi magy. költők tára II., Bp., 1880). 
Keresztyéni tudományról való rövid könyvecske, Krakkó, 1543–1545.