BARI Károly (Bükkaranyos, 1952. október 1.): költő, műfordító, grafikus. 1972–73-ban a Színház- és Filmművészeti Főiskola, 1975–77-ig a debreceni egyetem hallgatója volt. 1977 óta szabadfoglalkozású. Cigány népköltészetet, mai francia költőket fordít. Grafikáival hazai és külföldi kiállításokon vesz részt. József Attila-díjas (1984), Soros-életműdíjas (1992), Bezerédj–díjas (1996).18 évesen első kötetével országos föltűnést keltett. A Nagy László-i motívumkincs és költői hangütés alkalmazásával, gyakran szuggesztív képalkotással ad jelzéseket a cigányság életének mélyvilágáról. 

Művek 
Holtak arca fölé, versek, 1970; 
Elfelejtett tüzek, versek, Pozsony, 1973, Bp., 1974; 
A némaság könyve, versek, 1983; 
Tűzpiros kígyócska. Cigány népköltészet, versek, mesék, 1985; 
A varázsló sétálni indul, versek, 1985; 
21 vers, 1992; 
A pontos hely, Műfordítások a kortárs külföldi költészetből, 1993; 
Az üvegtemplom, Cigány népmesék, 1994; 
Díszletek egy szinonímához, képv., 1995; 
A tizenkét királyfi, Cigány népmesék, 1996; 
Csányi János, Színházi ember, 1996; 
Poemes, versek, 1997.