BARCSAY Ábrahám (Piski, 1742. február 2.–Csóra, 1806. március 3.): költő és magyar királyi testőr, Barcsay Ábrahám, Hunyad-megye főbírájának fia, született. 1742. február 2. Piskiben, Hunyad megyében; 16 éves koráig a nagyenyedi református kollégiumban tanult; szüleit elvesztvén, 1762-ben Erdély részéről a magyar testőrséghez Bécsbe küldetett, hol Bessenyei s Báróczy társaságában a magyar hazát nyelve fenntartására serkenté. Orczy Lőrinc legjobb barátja lett, számos verses levelet váltottak. A testőrségi szabályszerű öt év letelte után 1767-ben mint kapitány átlépett a Leopold nagyherceg nevét viselő 4. sz. dragonyos ezredbe. 1774. körül Dunántúl és váltakozva Nyitrában és Trencsénben, majd Nagyszombatban tartózkodott: itt ismerkedett meg Ányossal; végre idegen tartományokba kellett mennie s a sziléziai táborozásban részt vett. 1777-ben már a római katolikus hitet vallotta. 1778-ban gróf Bethlen Zsuzsannával kelt egybe. A háború elmúltával hazájába tért. Tíz év múlva kiütvén a török háború, ismét táborba szállott és Lasci regementjében ezredesnek választatott. 1788. április Szabácsnál, augusztus Dubovánál, 1789. okt. Nándorfejérvárnál harcolt és a béke megkötése után 1790. december. elején magyar testőr-ezredessé neveztetett ki. 1794-ben nyugalomba lépett és jószágaira vonult vissza s hol Maros-Solymoson, hol Csórán lakott, mely helységben a lázadó oláhok 1784-ben az ő épületeit se kímélték meg. Meghalt 1806. március 3. virradóra Csórán, Fejér-megyében.  Hazafiúi versei többnyire epistolákból állanak, melyeket Révai összegyűjtvén báró Orczy Lőrincz munkáival együtt: Két nagyságos elmének költeményes szüleményei címmel, kiadta Pozsonyban 1789-ben.  Verseinek egy csoportjában a tudomány haladásának problémái foglalkoztatták. Orczyhoz szóló költői levelében (Tudományok nevekedéséről, Budai ferdőben, 1777) a természettudományoknak a társadalmi fejlődésre tett hatását fejtegette. Rousseau-élménye alapján azonban vissza is riadt a civilizáció vívmányaitól, egyszerűbb életre, tisztább erkölcsre vágyott. A „hívság látása” válságot idézett elő költészetében, de ezt verseinek idilli beállításával föloldotta. Háborús témájú verseiben nem fogadta el a pusztítás létjogosultságát (Gondolatok a békéről, 1781). Jogtalannak érezte a gyarmatosító szándékokat is (Magyarországi tudományoknak fő-gyülekezetihez, 1780; A kávéra, 80-as évek eleje). Életképszerű versei az erdélyi tájat, erdélyi embereket, szokásaikat rajzolják meg (Lakodalom módja az oláhoknál; Együgyű életnek dicsérete) Francia versei özvegyénél, Haller Gábor grófhoz írt levelei pedig ennek családjánál maradtak kéziratban. (deákos triász) 

Művek 
Barcsay Ábrahám költeményei, kiadta és bevezette SZIRA Béla, 1933.