BANOS János (Ecseg, 1952. május 10.- Budapest, 2006. július 13.): költő. Gumiipari szakmunkásképző iskolát végzett. 1969-től szakmájában dolgozott. 1976-tól újságírógyakornok, majd újságíró. 1986-tól a Népszava Könyvkiadó szerkesztője, 1990-től szabadfoglalkozású. A Magyar Rádió Vasárnapi újság műsorának haláláig rendszeresen jelentkező riportere. Költőként bemutatkozó jelentkezése a Ne mondj le semmiről című kötetben, amit a Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974-ben adott ki. A kötet szerzői: Banos János, Bratka László, Czilczer Olga, Hajas Tibor, Kartal Zsuzsa, Kemenczky Judit, Kiss Irén, Litauszky István, Sikó Zsuzsa, Spiró György, Szilágyi Ákos, Várady Szabolcs, Viola József. Az antológia nem valamely költői irányzat, nem egy csoport bemutatására vállalkozott. Tizenhárom költő: „tizenhárom hang, amely csak komolyságában és játékosságában, hevületében és felelősségtudatában rokon, s ha olykor többüknél is feltűnnek az azonos nemzedéki élmények és gondok, verseik a költői személyiségek erejével és hitelével mégis külön-külön világokról adnak hírt” - írta a kiadó szerzőiről. Bella István, Eörsi István, Csorba Győző, Örkény István, Rákos Sándor, Pilinszky János, Zelk Zoltán, Gergely Ágnes, Garai Gábor, Vas István, Kormos István, Lator László bevezetőivel  jelent meg a kötet. 

Művek 
Látlelet, 1984. 
Széthasadt szájjal, Salgótarján, 1986.
Kóborló karácsony, 1990.
Jelentés a Don-kanyarból, Lakitelek, 1992.
Beteljesedett, Lakitelek, 1993.
Elrozsdált tüzek, 1996.
Fekete sebek, Hungarovox, 2000.
Kiböjtölt vendég, Hungarovox, 2003.
Lélekzörej, Hungarovox, 2005.