ÁPRILY Lajos (Brassó, 1887. november 14.– Budapest, 1967. augusztus 6.): költő, műfordító, szerkesztő. Egy versét névtelenül már 1905-ben közölte az Egyetemi Lapok, majd 1909-ben Jékely Lajos néven az Erdélyi Lapokban jelentkezett, Kovács Dezső azonban megrótta "modern" hangja miatt, mire a költő évekig nem kísérletezett újabb publikálással. Verseit Áprily Lajos néven először 1918 tavaszán Szentimrei Jenő közölte az Új Erdélyben, majd az Erdélyi Szemle, Zord idő, Pásztortűz adott helyet írásainak. Az Erdélyi Helikon, majd a pesti Protestáns Szemle szerkesztője. Első kötete, a Falusi elégia (1921) már nem Jékely családi nevén jelent meg. Impresszionista látásmód, az erdélyi táj (a menedékhely) bemutatása jellemzi költeményeit, versépítkezésében klasszikus hagyományokat mutatva. Két verses drámájának – Idahegyi pásztorok (1929); Oidipus Korinthosban (1957) – antik témájában panteisztikus békevágyát, humanizmusát fejezi ki. A transzszilván gondolat megszólaltatója (Tetőn). Reményik Sándor és Tompa László mellett a "helikoni triász" tagjaként az erdélyi magyar irodalom egyik költője. Az egyik legsikeresebb műfordító. Legismertebb fordításai Puskin Anyeginjének és Janus Pannonius Búcsú Váradtól című versének tolmácsolása. ( helikoni triász )( helikonista )<( Erdély )/font>