Zirig Árpád 
Küszöbén a télnek
Dinnyés József dalai
Küszöbén az üres télnek, 
néma imámat mormolom, 
a fagy kinyújtja csápjait, 
egyszer madárrá változom.

Lejárt útjaim porából 
otthont rajzolok az égre, 
megálmodott álmaimnak 
elszürkül kéklő fénye.

Észre sem veszitek, némán 
repülök át e városon. 
Tudom, vak lesz az az éjjel, 
mikor a házam elhagyom.