A hírek mindig másról szólnak 
Megöregedünk, itt van a tél. 
Lovasszobrok elszabadultak, 
Sörényükön villódzik a dér,
A jajgatás mégis ide ér. 

Könnyű sóhajtásként elpergünk, 
Bámulatunk elmúlik csöndben. 
A fáradtság versben születik, 
Megnyugszunk, mint víz a vödörben 
Zord idő megpihen a völgyben. 

Kibérlik a holnapjainkat,
Elcsatolják és elviszik másnak. 
Zápor zúdul a házsorokra, 
Emlékeink az égbe szállnak... 
Most nincs ideje a sírásnak.