Zirig Árpád 
Az alagút végén...
Dinnyés József dalai
Szürke égbolt az ablakomra telepszik, 
gyorsan pergeti porát a homokóra. 
Hol vannak a fényes álmok?
Részeg árnyak között járok, 
valaki a nyugalmam elorozta.

Parttalan idő talpra szökken, elrepül, 
szemtől szembe állok a veszett reménnyel. 
Ajkamon kialszik a szó,
bánat lesz a borravaló,
hideg, csillagtalan eget szül az éjjel.

Szobámba osonnak a harag árnyai. 
Vad, féktelen ölelésben a tél ragyog, 
babonázó lángok tánca,
lányok forró suttogása...
jelen már csak az emlékeimben vagyok.

Árnyék takarta bús csöndben szétszivárgok, 
fölhörpintenek majd engem az angyalok. 
Valaki mintha megjönne,
valaki mintha elmenne...
az alagút végén valótlan fény ragyog.