Vitéz György 
Dal
Dinnyés József dalai
Az ég kendője szürke szél 
abba burkolná be magát 
de foldozatlan köd mögül 
kivillan izzó köldöke.

Nem félek már a semmitől 
s hogy becsülettel éltem én 
szégyenkezve bár- elhiszem 
amikorára meghalok.

S talán mint első jutalom 
talán mint végső büntetés 
folt hátára folt: rámterül 
az ég kendője szürke szél.