Szőrük szikrás,
    fülük bársony,
    barnállanak
    a tisztáson,
távol a világtól, távol.

    Nemhiába
    hord agancsot
    a vezérbak, 
    a parancsnok:
kicsit szelíd, kicsit zsarnok.

    De csupa szem,
    de csupa fül,
    orrcimpája 
    tágul, szűkül,
alig harap a friss fűből. 

Bokor mögül
    négy-öt gyerek
    kukucskálgat:
    szemük kerek,
négy-öt gombászó kisgyerek.

    Ám az őzbak 
    szimatot kap,
    horkant egyet 
    a csapatnak,
s máris világgá szaladnak.

    Búcsút int a
    nap is lassan,
    s a hatalmas 
    alkonyatban
fénylő szemmel, tüzes arccal:

    az a négy-öt 
    kisfiúcska
    hazakullog,
    hazatalpal
az óriás alkonyatban.