Utassy József 
Magában károgat
Dinnyés József dalai
Száll egy varjú. Öreg. Magányos. 
Feketedik tőle a szél. 
Alatta alkonyul a város, 
kigyúl millió lámpafény. 

Lassan, komótosan, kimérten 
röpül a horizonton át. 
Hófelhők villognak az égen, 
holdat strázsáló katonák. 

Vajon hová suhog oly árván? 
Kukákat fosztogatva él. 
Csőre hidegebb, mint a márvány. 
Magában károgat szegény. 

Majd jő az éj, eljő a hajnal, 
csonttá dermeszt mindent a fagy. 
Róka lel rá a virradatban, 
tépi róla a tollakat.