Csak a szelek pártfogolják,
csak a szelek egyedül,
szítják tolla tábortüzét,
s ő menekül, menekül.
     Csak a szelek pártfogolják,
     csak a szelek egyedül,

Jaj, nem a tél elől szökik,
annál büszkébb e madár:
hétszer kerüli meg Földünk,
s nincs ág, amire leszáll,
     jaj, nem a tél elől szökik,
     annál büszkébb e madár.

A magányok magánya ő,
elérhetetlen, örök,
Nézünk utána, s hallgatunk,
Hallgatunk a csend mögött:
     a magányok magánya ő,
     elérhetetlen, örök.