Rítam érte, ha elfogyott! 
Mama, ki lopta el, tudod? 
    
"Eltűnt, szentem, majd visszajön!" 
 Maszatos arcom tiszta könny. 

Ködben, homályban, füstben: 
mögé bújtatott Isten. 

S meglesett minket! Nyaranta 
cigánylány csókolt alatta. 

Aztán egy éjjel, kedvem tűntén, 
eljött értem a gonosz tündér. 
     
Jártam a várost tébolyodva, 
csak sandítgattam föl a Holdra. 

Húzott, vonzott magához, 
mint egy őrült vajákos. 
     
Összezavarta tekintetem: 
forgott a világ, pörgött velem. 

Tombolt, lüktetett, lobogott: 
tőlem tíz évet ellopott. 
     
Kútja tüzébe ejtette, 
Isten magának eltette. 

Egyszer talán, ha itt a napja: 
nagylelkű lesz és visszaadja.