Tőzsér Árpád 
Tavaszi próba
Dinnyés József dalai
Medrében a Duna,
bennem meg a világ hánytorog.
Zölden loccsannak rám
a tavaszi fák.

Tavasz van hát megint,
vagy tán csak tavaszabb?
Ördög vigye, örüljek, hogy
fejemre süt a nap.

Fekszem kényelmesen,
próbálgatom: mire
képes e melldöngető táj,
ha pihen egy híve.

 Rám se hederítve
teszi dolgát minden.
Olyan hely, hol én hiányzom,
tán tenyérnyi sincsen

S ím, ezt látom: hullám
hullám után siet,
millió fehér virággal
tajtékzik a liget.

Hányja-veti magát
fenn a hegyen a vár,
löki négy ujját magasba,
mint mulató betyár.

 .Ugrom: elég volt a
játék! Elég! Halált
próbál, aki a világból
kirekeszti magát.

Pottyanó csillagra
a kutya se vakkant.
Én fúlok, ha a világot
megfojtom magamban.